Hatodikosaink az ókori életérzést sok csoportos és egyéni munkával gazdagították:
– latin nevet választottak, és latinul mondták a reggeli áldást, valamint Róma üdvözlését.
– szerepjátékban tanulták meg a dombok, szenátus, konzul, diktátor nevét, szerepét, a technikai vívmányokat és döntöttek békéről, háborúról, sőt ebédlői viselkedésről. Erről rövid írásbeli visszatekintést is írtak.
– sok fogalmazás készült az ókori római ember szemszögéből, egyszóval egyik fő feladatuk a közös munka és az egyéni gondolatok. A történetek keretet adtak azokhoz a tevékenységekhez, amelyekkel ezeket a gondolatokat és életérzéseket próbálták megidézni.
– az olvasmányok élményt adva segítették a történelmi személyek vagy csoportok tényleges tetteit megérteni.
– különböző léptékű térképeken tájékozódtak, rajzoltak.
– beszéltek megadott történelmi témáról a megismert fogalmak felhasználásával. A történetek alapján a korszakok jellegzetességeit, a hősöket is megismerték, a királyok majd a császárok tetteit.
– a kereszténység születése, majd a birodalom bukása is feltárult.
Mindezek megkoronázása volt a római tábor, amit a nyíregyházi hatodikosokkal éltek meg. A gyerekek felpróbálhatták a római öltözeteket, részt vehettek légiós kiképzésen, kipróbálhatták az ókori játékokat, kézműveskedhettek.
A történelemoktatás mellett fontos erők erősödtek a gyerekekben, úgymint csapatszellem, bátorság, együttműködés, az én-erő fejlődése. Nem volt könnyű hidegben a reggeli torna, a mindennapi római papi szertartás. Kihívás volt az esti váltott tábori őrség, valamint az irányított szabadidős játékok. Ez mind a rómaiakra annyira jellemző szabályok szerinti élet, gondolkodásmód.
Pajzsot is készítettek: kezdetben a mozgásokat egy színtelen pajzzsal gyakorolták, amihez folyamatosan megszületett a közös arculat, és az utolsó napra teljes díszében pompázott.
A csata napján mindenki egyforma uniformisban, a maguk készített szitázott pólóban csatázott a barbároknak öltözött szülőkkel. Különleges élmény volt!
