Évek óta foglalkoztat bennünket, hogy a középtagozat (5-8. osztály) életkori sajátosságaiból fakadó energiáikat hogyan lehet értelmes, aktív, valódi feladatokkal megmozgatni. A tavalyi tanévben a Szent-György napi vásáron szervezett Waldorf Cirkusz és Láthatatlan Színház szervezésében is ez motivált bennünket. Az idei tanévben egy ifjúsági módszert szerettünk volna kipróbálni, amely a gyerekek kreativitására, az ebből megszülető akaratra számít.
Az őszi szünet után kezdtünk dolgozni a feladaton, heti 1 órában. Ötletbörzével kezdtük, ahol a közös témát és a címet próbáltuk megtalálni, megfogalmazni. Ez után kezdődött a történet jeleneteinek megfogalmazása. Ezzel egy kisebb csoport kezdett dolgozni, majd a végleges szöveget, párbeszédes formába Bucci Adrienn (7.o.) írta meg. Az első jelente „család” szövegét ehhez alkotta meg a dráma próbákon Dobi Bogi (5.o.). A végleges szövegkönyv január első hetében született meg. Közben a gyerekek választhattak, hogy táncolni vagy drámázni szeretnének. A két csoport párhuzamosan dolgozott, rendszeresen megmutatva hol is tartanak éppen. A tánccsoport „Hullám” táncát közösen találták ki a gyerekek, míg a „Tarkák” táncát a sok közös ötletből Bakonyi Lili és Szilágyi Anna (7.o.) fésülték össze.
A koncert témájához kapcsolódó 6 plakáttervből végül közös döntés után Keuter Gerrit Nathanael (8.o.) rajzát fogadták el a gyerekek. A 8. osztály januárban gőzerővel készült az írásbeli felvételire, így ők a szervezési feladatokat vállalták. Ők készítették a koncert dekorációját, a gyönyörű színes halakat, tengeri élőlényeket. Közben a gyerekek lázasan keresték a témához kapcsolódó dalokat. Ezekből az ötletekből születtek meg az elénekelt dalok. A záró dalt Birta Vivien (7.o.) énekelte el a Titanic című filmből. Igyekeztünk minden gyereket bevonni a folyamatba, s megtalálni azt a feladatot, amit szívesen old meg, tesz meg a többiekért. Így kapta Szilágyi Gergő (7.o.), hogy a próbákon felvett képekből, felvételekből készítsen egy rövid összeállítást.
Így született meg saját ötletből, önálló munkával a koncert. Ebben a folyamatban használták mindazt a sok tapasztalatot, amit ritmikus részen, tánc, rajz-festés órákon, dráma próbákon már megtanultak.
A Diákönkormányzat 8. osztályos elnöke így fogalmazott: „Ebben a munkában az volt a legjobb, hogy MINDEN résztvevő jól érezte magát.” Tekintettel arra, hogy tanárokkal együtt 50-en voltunk, ez igazi elismerés.
A tapasztalatokat és tanulságokat levonva bízunk abban, hogy a következő évben lehetőségünk lesz arra, hogy újra megpróbáljuk, mire vagyunk képesek a saját erőnkből.
