• Zöld kihívás 2016/17-21 – A mocsári béka, az Év Kétéltűje

HÍRFOLYAM

A mocsári békák állományának aggasztó csökkenésére kívánja ezzel felhívni a figyelmet az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya. Zavartalan, természetes állapotú élőhelyük visszaszorulása mellett az elmúlt évek aszályos tavaszai is hozzájárultak számuk jelentős fogyatkozáshoz. Sekély vizekben elhelyezett petecsomóik ugyanis hamar szárazra kerülnek. Országosan elterjedt, a nedves, de nem túlzottan magasan fekvő élőhelyekhez kötődik, Szatmár-Bereg lápjaihoz, a…

• Zöld kihívás 2016/17-20 – A hóvirág, az Év Vadvirága

HÍRFOLYAM

A tavasz egyik első hírnöke, a kikeleti hóvirág sokak által ismert növényünk. Az Alföldön viszonylag ritka, domb- és hegyvidékeinken sokfelé megtalálható őshonos vadvirágunk. Hazánkban két nemesített változata is létezik, a pompás hóvirág és a redőslevelű hóvirág, amelyek nagyobb tő- és virágméretben, s a virágzás időszakában térnek el. Fehér virágaival, vagy virágzáskor még a hó közelségével…

• Zöld kihívás 2016/17-19 – A harcsa, az Év Hala

HÍRFOLYAM

A harcsa a legnagyobb halunk. A hosszú életű hal egész életében növekszik. A kifejlett példányok átlagosan 1-1,5 méteresek és 10-15 kg súlyúak. Másfél évszázada még kétmázsás példányokat is fogtak vizeinkből, de ma már a 100 kg fölöttiek is ritkaságszámba mennek. Jellegzetessége pikkelytelen, csupasz, nyálkás teste, és a szájzugból lelógó 2 hosszabb és alul 4 rövidebb…

• Zöld kihívás 2016/17-18 – A tengelic, az Év Madara

HÍRFOLYAM

A tengelic fekete-sárga szárnyszínéről könnyen felismerhető, kistermetű (12 cm testhossz, szárnyfesztávolság 21-26 cm) madarunk. Testtömege mindössze 14-19 gramm. A felnőtt egyedek fekete, fehér, barna, sárga, piros színeikkel kontinensünk legtarkább madarai közé tartoznak. Színei mellett a földön suta kis ugrásairól, emellett nevüket adó jellegzetes hívóhangjukról („tig-lic, tige-lic) is könnyen beazonosítható. Az erdőségek zárt belső területeit kivéve…

• Zöld kihívás 2016/17-17 – A vadalma, az Év Fája

HÍRFOLYAM

A vadalma erdeink egyre fogyatkozó faja. A bokros részeken, erdő-, legelőszéleken országosan elterjedt, de élőhelyein kis egyedszámmal, nem ritkán egyedüli példányként van jelen, emiatt veszélyeztetett fajnak számít. Rövid életű, mérsékelt növekedésű, szabálytalan lombkoronájú, általában 6-10 méter magasra növő többnyire görbe törzsű fa, törzsátmérője életkorának végén sem lesz nagyobb 20-25 centiméternél. Általában 30-40 évet él, de…