Majdnem napra pontosan egy év telt el addig, hogy a magból kenyér lett a harmadik-negyedik osztályosok közreműködésével.
2024 szeptemberében előkészítették a talajt trágyázással, majd szántottak és vetettek – benne volt az a gabona, amit kaptak az akkori negyedikesektől.
Várták, hogy a búzaszálacsák kizöldüljenek, majd hótakaró fedte be őket. Együtt izzadtak augusztusban, mikor arattak a családok nő és férfi tagjai, együtt csépelt kicsi és nagy. A búzájukból szeretettel adtak a mostani harmadik osztályosoknak. Éljék át Ők is ezt a csodát!
Együtt kezdték a szelelést szeptemberben, és közösen válogatták ki az oda nem illő konkolyszemeket a búzájukból. Megcsodálták a kézi- és az elektromos malmok erejét, majd kovászt neveltek. Amit etettek, szimatoltak reggelente.
Aztán dagasztottak 3-féle kovászból, és majdnem pontosan a kezdetek után egy évvel megsütöttek 12 ropogós, illatos kenyeret.
Az iskola osztályait kínálták meg a kenyerükkel Szent Mihály-napon. Közösen mondták mindannyian az áldást: Földből a magba….
…És most már a szívünkben is érezzük, hogy a mindennapi kenyerünk mennyi idő alatt kerül az asztalra, és mennyit kell dolgozni érte, hogy az valóban finom legyen. Szívből, szeretetből.
