A 3. osztályban lévő gyerekekben egy fejlődési folyamat csúcsaként az inkarnálódó ÉN most a lelki térben leli önmagát. Egyedül van a világban, akárcsak Ádám és Éva, miután kiűzettek a Paradicsomból. Egy idegen világban találja magát, s igyekszik megtudni, ki ő, honnan jött. Válaszokat vár mind azzal kapcsolatban, ami benne zajlik: „Milyen a világ, hosszú vagy kerek? Minden, ami van, hogy fér benne meg?…” – ezek hangzanak el reggelente a harmadikosok főoktatásán.
Rudolf Steiner, aki azt a kijelentést tette, hogy „…nagyon hasznos az ember legbensőbb lénye számára, ha szemmel nem látható fogalmakban él; és éppen ilyen hasznosak a vallásos fogalmak is, mert ezek is olyan tényezőkre vonatkoznak, amelyek nem kézzelfoghatóak, egyszóval érzékletmentesek…” ( R. Steiner: A világ, a föld és az ember Genius )
A Teremtéstörténetben a kimondott, kimondatlan kérdésekre kapnak a gyerekek érzékletmentes képeket. Októberben végigkövettük a Teremtés napjainak eseményeit. Másnap a hallottakat, e „képeket” nagymozgásokban átélték: kuszaság, sűrűsödés, rendeződés, ritmusos mozgás által formák születtek. A hallottak fizikai, testi érzetekben mélyebb „értelmet” nyertek. Ugyanakkor fontosnak tartottam, hogy lelki síkon is gazdagodjanak a hallottak – minden reggel megfestettük az előző nap eseményeit. A színek, a mozdulatok által teremtették meg ők maguk is a világosságot, az alsó és felső vizeket, a szárazat, a növényeket. A festés során a színek teremtő erejét is megtapasztalhatták. A napok eseményeit szépírás feladatként órán és önálló munkaként leírták egy külön lapra. Végül a sok külön lap sokféle erő által könyvvé formálódott. Az egyes napok történéseiből egy kerek világ keletkezett, amit ők teremtettek: Teremtéskönyvek.
Ezekből válogattunk néhány képet.
Kotormán Márta
3.o. osztálytanító
