Szemezgetés 5. osztályosaink fogalmazásaiból:
„Egy napom egyiptomi fáraóként úgy kezdődik, hogy reggel tíz óra körül felkelek, majd hívatom két legbizalmasabb szolgálónőmet. ők elkészítik hajamat, ruhámat és ékszereimet, később pedig arcfestékemet. Reggel nem szoktam sokat enni, igazán csak egy kevés salátát. Utána a trónteremben fogadom a köznép egyszerű fiait és a nemeseket, akik problémákkal, kérdésekkel és mondanivalóval fordulnak személyemhez. Ebédre sosem eszek semmit. Délután pedig általánosságban tanács van (…) Ilyen találkozókra írnokom is elkísér (mindig tele lesznek hieroglifákkal a papírusz tekercsei). Az esti vacsora nagyon hangos szokott lenni, mert sokan vesznek részt rajta. Szeretem a társaságot.”
„Én Egyiptomban élek és a munkám ‒ nagy sajnálatomra ‒ az, hogy katona vagyok. Nagyon sokszor kapok botütést. De én még soha nem találkoztam a mi ügyes, okos és természetesen bátor II. Ramszeszünkkel. Nem akarom hangosan kimondani, de én nem is szeretem a fáraót. Egyébként és a Memphiszi kaput őrzöm. Nagy szerencsémre áthelyeztek városi járőrnek, de sajnos csak egy hétre. Kinézek néha a városon kívülre, mert kimenni csak a fáraó engedélyével lehet. Hajnali ötkor kelek. A Níluson szoktam munkába menni.”
„Én az egyiptomi birodalomban élek. Szobrászként dolgozom. A fáraótól kaptam megbízatást, hogy elkészítsek róla egy arany szobrot. Hozzá is láttam, fél évig tartott az elkészítése. Először fából faragtam ki. Azután elkészült a szeme, majd a kobra és a keselyű jött, aztán az arca, szája és el is készült. Vittem a fáraó elé. Nagyon megvolt vele elégedve. Kinevezett az ő saját fő szobrászává.”
„Az egyik napom Mezopotámiában egy gyermek életében
Nagyon szerettem Mezopotámiában halászni, vadászni. Volt egy házunk (…) fából, de az emberiség megtanulta, hogyan kell égetett téglából házat építeni. Megtanultak agyagtéglára írni. Urunk mellett élünk. Nagyon nagy a Gilgames vára, nagyon nagy a várfal. (…)”
„A búzát 10-11 napja elvetettük. Rá egy héttel kiöntött a Nílus. Ezzel biztos jót tett a növényeknek. Egy hét múlva már ki is fog csírázni. Majd egy kis idővel azután zöldellni is fog. És ha az Istenek is megáldják, szép termésem lesz az idén. Az aratásban feleségem és nyolc gyermekem is fog segíteni. A kedvesem csinálni fog belőle finom kenyeret.”
„Én Egyiptomban szeretnék élni. Éppen piramist építünk. Nagyon fáradságos elkészíteni. A belső utak nagyon szűkek. Már sok ember veszett oda. A piramisban sötét van. Egyiptomban forróság van. Jó ott élni.”
„Én egy perzsa ember vagyok. Az én nevem Aria. A munkám az, hogy fát hozzak tűzgyújtásra. Március 21-én ünnepeljük az új évet. Úgy hívják, hogy Nowruz. Új évkor tüzet rakunk és átugráljuk. A perzsa nép úgy tartja, hogy a tűznek tisztító ereje van. Ilyenkor összejönnek a rokonok és ünnepelnek együtt.”
„Én Egyiptomban élek. Piaci árus vagyok. Papírusz sást árulok. Nem adom olcsón, nagy a családom. Felső Egyiptomba is fel kell vinni. Plusz még le is kell aratni. És még el is is kell adni. Általában nagy a forgalom, mint ma. Egy nap egy egész évnek látszik.”
„(…) (Az ötödikesek) a történelem epochájuk végén jöttek megnézni az egyiptomi kiállítást [a Déri Múzeumban]. (…) Az egész tárlat nagyon tetszett. Az első teremben megtekinthettünk két szarkofágot (bennük múmiákkal), kisebb kőszobrokat, két hieroglifákkal teleírt sírkövet és egyéb régiségeket. A második teremben egy kutató feljegyzései és egyéb (nem ókori) egyiptomi dolgok voltak. (…) Viszont a teremben lévő kitömött dolgok [állatok] nagyon visszataszítóak voltak.
Annyira tetszett az egész, hogy bármikor visszamennék ide.”
„(…) Először láttunk egy képet a mumifikálásról, ami igen félelmetes volt. Továbblépve láttunk két igazi múmiát: az egyik egy 18-20 éves fiatal pap, a másik pedig 40-50 éves ember múmiája volt. ”
„(…) Legtöbb időt a mumifikálásnál töltöttem. Két múmiát láttam, az egyik egy pap, a másik pedig egy előkelő volt. Láttunk fegyverpengéket is. A legkisebb múzeumi tárgynak is felbecsülhetetlen értéke van. (…)”
„(…) Úgy volt az egész berendezve, mint egy piramis belseje. Az egyik legérdekesebb szerintem a hieroglifák voltak. Én szívesen elfogadnék egy szkarabeusz nyakláncot. A fáraókról készült szobrok nagyon szépek és aprólékosak voltak, biztos nagy értékűek.”
„(…) Egy turista, aki járt Egyiptomban egy húszperces utazást ajándékozott a múzeumnak, amit nagyon kreatívan úgy lehet megnézni, mintha egy vonatban ülnénk.”
