Valahogy úgy érzem, ezen a derecskei kiránduláson is összefonódtunk, igaz másKÉPp: a volt Waldorf-diákkal, Bartha Hédivel. Számomra legalábbis megható és lelkesítő érzés volt, ahogy az egykori diák lelkesítette, kézzelfoghatóan, waldorfosan, tapasztalati úton igyekezett rávezetni a jelenlegi waldorfosokat az almáskert szépségére, látszólagos egyformasága ellenére sokszínűségére. Madáretetőknél magvakat helyeztünk el – ránézve a kertben előforduló madárfajok sokaságára –, kukoricalabirintusban szaladgáltunk, traktor-vontatta „kisvonaton” utaztunk, fácskát fogadtunk örökbe, almát szedtünk és jóízűen ettünk, sőt, befejezésképpen ihattunk is a homoktövises almaléből. Köszönet a harmadikos szülőknek, hogy kijuttattak minket, mert jó volt kapcsolódni a kerttel:együtt ki-és belélegezni, a jégágyúnak köszönhetően nem fázni, hanem szinte napozni. Mert a gomolyfelhőket eloszlatva, meg-megmutatkozott és lesütött ránk a Nap is:)
Az almafa címkéjére ezt írattuk rá a 3.osztállyal: „Waldorf Varázsfa”. Bár ezt a csemetét nem mi ültettük, de örökbe fogadhattuk, ezért került rá a nevünk.
Hegedűsné Tóth Judit
3.oszt. osztálytanító
