Szemezgetés 5. osztályosaink fogalmazásaiból:
„Csütörtökön elmentünk az osztállyal a debreceni Kashmir étterembe. Megnéztük az éttermet és indiai ételeket kóstoltunk. Eközben India kultúráját is megismertük. Először egy Mango Lassit kaptunk, ami egy alkoholmentes koktél, de nekem joghurthoz hasonlított. Ezután finom kenyérlepényt kóstolhattunk meg, különféle szószokkal. A pincér még különleges fűszereket is mutatott nekünk, pl. kurkuma, curry, fahéj, csillagánizs. Megtudtuk, hogy legalább 101-féle fűszert használnak és hogy ezek többségében csípősek. A lányokkal sokat nevettünk és beszélgettünk. Nekem az étterem berendezése is nagyon tetszett. Remélem, hogy majd a családdal is eljövünk ide! 10 pontból 10 pontot adok!”
„(…) Történelem epochánk van és az indiaiakról is tanultunk (…). Bent erős füstölő illat volt, és zene is ment. Indiai minták voltak a falon és a függönyökön. A falra egy Buddha is volt festve. (…)”
„(…) Amikor bementünk, akkor hangulat és zene vett minket körbe. (…)”
„(…) Ezúttal étterembe mentünk az osztállyal. Az épületben füstölőt égettek, aminek köszönhetően nagyon finom illatok voltak. Arra a falra ‒ amelyik akkor tárul a szemünk elé, amikor lemegyünk ‒ rá van festve Buddha. (…)”
„(…) Csodálatosan szép volt a berendezés. A lámpákra kendők voltak kötve. Minden falon volt valami piros üvegszerűségből készített dísz. A polcokra díszes edények voltak rakva, a falra meg egy kép volt festve. (…)”
„(…) Kenyérlepény volt, szószokba mártottuk, és még volt egy mangó lassi nevű ital, elég érdekes íze volt, azért is, mert a szívószál magától megállt a pohárban. (…)”
„(…) Nagyon sokféle fűszer és szósz volt. Nagyon jó füstölő illat volt. Fokhagymás kenyérlepény és vajas kenyérlepény volt az étel. Chili port ettünk és égett tőle a szánk. Nagyon hangulatos volt. Én még vissza szeretnék menni oda. (…)”
„Az ősi India területén élek, egy földműves kis faluban, a Gangesz folyó mellett. Lent a hegy lábánál hőség van, de ha felnézek a hegyek irányába, a Himalája csúcsán hófedte hegyeket látok.
A mai napom is úgy kezdődött, mint a többi. Reggel, amikor felkeltem, egyből kimentem a földemre. A földet minden nap művelnem, gondoznom kell. Már hónapok óta szárazság van, nincs eső, majdnem kiszáradtak a növényeim. Sokféle növényt termesztek, de elsősorban rizst. Szerencsére 1-2 hét múlva jön a monszun, esőt hoz és megszűnik a forróság.
Délben nagyon megéheztem, így elmentem készíteni egy kis ebédet. Egyszerű ételeket eszünk a családommal − amit megtermelünk. Délután még sok munka van a ház körül.
Este mindig a folyóban gyönyörködöm. Csodálatos, amikor lenyugszik a Nap, a halak a víz felszínére úsznak, a madarak a part mentén alacsonyan szállnak.
Ahogy a Nap lenyugszik, úgy nyugszik le India is. Minden este hálát adok az Isteneknek, hogy itt élek.”
„Én Indiában élek. A Buddha követője vagyok. Naponta háromszor eszünk, de csak egy marék rizset vagy amit kapunk. A Gangesz mellett egy kis fa házban élek. A Gangesz partján sok fűszer terem, de magában egyik sem ehető. Az egész életemben a Buddha tanított a legtöbbet. Az időm nagy részét meditálással töltöm. Sokszor szenvedtem és vágytam a gazdagság felé. De a Buddha megtanított nem szenvedni. Így telnek indiai napjaim.”
