A hetedik osztály a Botanikus kertbe kirándult egy őszi szerdai napon. Abban a szerencsében volt részünk, hogy a LÉLEKzetFÁK kezdeményezésünk keretében egy rózsaszín virágú vadgesztenye-csemete elültetésében vehettünk részt.
Segítőnktől – sok más hasznos dolog mellett – megtudtuk, hogyan iszapoljuk be az ültetőgödröt; hová kell szúrni a karót, hogyan tartsuk a kis fát az uralkodó széliránnyal szemben.
Ezután, a „felfedezések” témaköréhez kapcsolódva meglátogattuk a trópusi és a sivatagi házat, ahol őszinte érdeklődéssel hallgattuk a rengeteg érdekességet, és hosszasan csodáltuk a különlegességeket: többek között a gyökér nélkül a lombkoronaszinten élő növényeket, a nyolcvan éves kaktuszokat, a pozsgás levelű borostyánt és a vad citromfát az üvegház bejárata előtt. Nem is számítottam ilyen elmélyült figyelemre, rácsodálkozásra, mint amilyet most tapasztaltam.
A visszafelé vezető úton, az osztály régi hagyományát követve a gyerekek önfeledten gurultak le sorra a dombról.
Amikor pedig legközelebb visszatérünk, meglátogathatjuk tiszteletbeli osztálytársunkat, a gesztenyefát, „akit” az unokáinknak is szeretnénk majd bemutatni.