Szemezgetés 5. osztályosaink fogalmazásaiból:

„Én vagyok Zeusz, a főisten. Születésemkor apám le akart nyelni, nehogy később letaszítsam a trónról. Anyám, hogy megmentsen, Kréta szigetén szült meg. Apámnak pedig egy bepólyált követ adott oda helyettem. Így menekültem meg. Kréta szigetén egy kecske nevelgetett. Mára hatalmas, erős és bátor isten lett belőlem. Én uralkodhatok mindenki felett.”

„Én Héra vagyok, a házasság és a születés istennője. Nevem az oltalmazó úrnőt is jelenti. Férjem az Olümposzi istenek feje, a főisten Zeusz. Görögország legmagasabb hegyének legtetején a kristálypalotában van az otthonunk. 300 éve szerettük egymást, mire összeházasodtunk. A királyi pálcám a liliom virág, szent állataim a páva és a kakukk madár. Szimbólumom a tehén, ezzel szemben a férjemé a bika.
Gyermekeink: Hébé, Eileithüia, Árész, Héphaisztosz.
Italom ‒ amit minden nap iszom ‒ a nektár, ételem az ambrózia, ami a halhatatlanságot biztosítja számomra. Mi, az Olümposziak halhatatlanok vagyunk, és soha se öregszünk.”

„Egy napom ógörög szerelemistennőként úgy kezdődött, hogy ébredés után ittam egy pohár nektárt. Tudjátok, ez az istenek itala. Aztán két szolgálólányom (mindketten nimfák) segített felöltözni. E cselekedet után kinéztem az ablakon és csodáltam lakhelyem, az Olimposzt.
(…) Az ambrózia reggelim után (istenek eledele) ellátogattam szülőhelyemre, Ciprusra. Úgy gondoltam, a tengerpartra és a fővárosban lévő agórára látogatok el. (…)”

„Az én nevem Pallasz Athéné. Én képviselem Athén városát. Az Olümposz hegy tetején lakom. Sokszor megyek le a földre, hogy tudományom és bölcsességem terjeszkedjen: a gyermekek okosodjanak, a felnőttek tanuljanak. Mivel az ember, amíg él, tanul, van dolgom. Athénban Pheidiasz készített rólam egy szobrot, ami 12 m magas. Elefántcsontból és aranyból készült. Ez a szobor az én márvány templomomban tündököl. Gyanakodtam Pheidiaszra, hogy az aranyból ‒ amit a szobrom készítésére adtak ‒ félretett. Az emberekbe gyanakvást küldtem és lemérték, hogy nem vett-e belőle. Ezután megmérték és rendben találták. Pheidiasz ezzel bizonyította becsületét.”

„Én Odüsszeusz vagyok. Rengeteget bolyongtam azért, hogy hazatérjek. Legyőztem egy buta küklopszot. Megmentettem társaimat Kirkétől. Megmenekültem a szirénektől. Túléltem két szörny csapásait. Elkergettem az összes kérőt, akik al akarták venni a feleségemet. Nagyon örültem, hogy hazatérhettem. Egyszóval nagyon kalandos életem volt. Én voltam a legboldogabb Ithakai király.”

„Én a Thermophülai szorost védő spártai király vagyok, Leonidas. Nagyon sokat küzdünk, mert a perzsák folyamatosan támadnak minket. De nem adjuk fel, kitartóan folytatjuk a harcot az 500 fős kis seregemmel! Azt találtuk ki, hogy amint átjutnak a perzsa katonák a szoroson, egyesével megöljük őket. Azonban egy idő után kevesebben jöttek a szorosból, és arra gyanakodtam, hogy az egyik katonám elárult minket. Pár órával később hátba támadott minket Xerxes serege és ezért elbuktuk a csatát. Én túléltem a csatát, de súlyosan megsérültem és fogságba estem. Az egyik futárommal elküldtem a hírt Spártába.”

„A hatalmas perzsa seregnek már fél Görögország harc nélkül megadta magát. Mi, spártaiak elhatároztuk, hogy harc nélkül nem engedjük be városunkba őket. A Thermophülai-szorosnál akartuk feltartóztatni az egész sereget. Miközben a spártaiak többsége az olimpiai játékokat nézte, én, Leónidász maroknyi csapatommal védtem a szorost. Xerxes fenyegető üzenete ellenére sem tettük le a fegyvert. Azt találtam ki, hogy sorfalat alkotunk a pajzsainkból, szorosan egymás mellett állva. Ez a terv bevált, mert a perzsa harcosok nem tudtak áttörni rajtunk. Ha egy harcosom elveszett, egy másik állt a helyére. Ha nem lett volna közöttünk egy áruló, visszavertük volna a perzsákat.”

„Szophoklésznak hívnak, görög drámaíró vagyok. A mai napom nagyon izgalmas lesz, ugyanis ma adják elő az egyik darabomat, aminek címe: Antigoné. Ennek a darabnak a műfaja tragédia. Üzenete: az isteni törvényeket nem lehet megszegni, az emberi törvények nem magasabb rendűek. Már megvolt a főpróba és este fogják előadni. Imádom a színdarabokat, nagyon sok újítást vezettem már be. Szeretem tökéletesíteni a díszleteket, jelmezeket. Színdarabjaimban mozgalmasak a jelenetek. Az előadás után új darabon kezdek el dolgozni.”

„Az ókori görögöknek sok istenük volt. Én Poszeidon szeretnék lenni, a tengerek istene. Nagy hatalmam van a tengerek és óceánok fölött. Bárkit meg tudok büntetni, aki a tengeren tartózkodik. Midász királyra is nagy vihart küldtem. Ő a legszebb bikáját ígérte nekem, hogy hazajuttassam Kréta szigetére. De ehelyett a leghitványabb bikáját adta nekem. Ezért megbüntettem Midász királyt: felesége bikafejű gyermeket hozott a világra.”

„Engem Poszeidonnak hívnak, én a tengerek istene vagyok, Zeusz testvére. Az emberek azt hiszik, hogy az isteneknek milyen könnyű dolguk van, mert halhatatlanok… Én minden nap figyelem a tengert, minden rendben megy-e és néha áthajtok rajta kagylószekeremmel, ezután megyek segíteni a hajósoknak és ha ezzel is készen vagyok, Zeusz tart közgyűlést az isteneknek, ahol mindenfélét megbeszélünk.
Midász fogadott velem, hogy ha a flottája épségben hazatér, akkor a legszebb bikáját feláldozza, ami biztosan nem sikerül neki, mert nagy vihart csinálok. De épségben hazaértek, feláldozta [a leghitványabb bikáját], amiért nagyon dühös lettem, és ezért fiát torzszülötté változtattam.”

„Én Pheidippidész futárnak képzeltem el magam. Órákkal ezelőtt kaptam a hírt, hogy győztünk és azóta futok… Nagyon el vagyok fáradva, összesen 453 lépést tettem meg… Ott van Athén, már látom, nincs messze…, de egy percre se állhatok meg!… Itt vagyok Athéntól 5 méterre… Itt a nagy pillanat és elkiáltom magam: Győztünk!.., a többire már nem emlékszem.
A mai napig az én tiszteletemre futnak az olimpián.”

GÖRÖG EPOCHA ‒ EPOCHAFÜZETEK, MŰVÉSZI ALKOTÁSOK