PEDAGÓGIAI ALAPELVEK, CÉLOK, FELADATOK

„A szellem embere az, akiben ott feszeng a szellemiség örök ösztöne: a jelenségeket egyben látni. (…) A szellem nem tud belétörődni az elé szórt tények halmazába, ő az összefüggéseket keresi. Nem elég neki a valóság, értelmet követel, nem elég neki a világ, világkép kell. (…) A szellem emberét éppen az jellemzi, hogy nem olthatja el magában a teljesség szomját, s nem nyomhatja el az egész iránt érzett felelősség érzetét. Szívesen foglalkozik a részletekkel, de az egész felől száll feléjük, s egy még nagyobb egész felé tör rajtuk át utat.” (Nagy László) A Waldorf-pedagógia a teljes emberi személyiség kibontakoztatásának szolgálatában áll. Az iskola életének minden területe ezt a célt szolgálja, azaz nem csak a tanításnak, de felépítésében, működésében, az iskola egész életének kell példaként szolgálnia a gyermekek fejlődésében. Az akarat-érzés-gondolkodás egységének alapkoncepciójából szervesen következik a művészetek jelenléte, amely a megfigyelés élményétől az ismeretek önálló bemutatásáig minden tantárgyban végigkíséri a tanulási folyamatokat. A népi kultúrát és játékot, a zenét és a táncot nem az élet egy szeleteként, hanem szerves részeként kezeljük. A mozgásművészetek által közvetített gondolati tartalmakat az ének, a zene, a képzőművészetek lelkesítik át, harmóniát teremtve „a kéz, a szív és a fej” munkájában. Ha a gyermek rendszeresen, „szívvel-lélekkel” éli meg a megismerés minden fázisát – a megfigyeléstől az elemzésen, fogalomalkotáson át azok elmélyüléséig –, akkor nem csak kész elemek „összerakására”, de kiművelt képességei, biztos ismeretei révén „teremtésre” is alkalmas lesz. Igazi belső szabadságát próbálgathatja ezáltal, hiszen ezen az úton még az ezeréves fogalmaknak is újjá kell születniük minden gyermekben. „Félig sem oly fontos az, amit tanítunk gyermekeinknek, mint az, hogy’ tanítjuk. – Amit az iskolában tanultunk, annak legnagyobb részét elfelejtjük, de a hatás, melyet egy jó oktatási rendszer szellemi tehetségeinkre gyakorol, megmarad.” (Rudolf Steiner: A gyermek nevelése szellemtudományi szempontból) Szerintünk az önmegvalósítás nem cél, hanem eszköz; mi olyan gyermekeket szeretnénk nevelni, akik saját és a világ gondjait egységében látják, ítéleteikért felelősek, megoldásaikban tekintettel vannak a többi résztvevő érdekeire, szükségleteire is. Tisztelettel és hálával viseltetnek a teremtett világ iránt, megbecsülik az emberi alkotásokat, kapcsolataikban szeretetteljesek, szociálisak.

PEDAGÓGIAI CÉLOK

Iskolánk alternatív pedagógia, a Waldorf-pedagógia alapján működő többcélú intézmény, egységes iskola. Alaptevékenysége az általános iskolai nevelés és oktatás mellett az ezekbe szervesen beépülő, és tanulóink számára kötelező, sajátos alapfokú művészetoktatás, a Waldorf-művészeti nevelés „A magyar Waldorf-iskolák kerettanterve 2013.” és a törvényi előírások alapján megalkotott Helyi Tanterv szerint. Pedagógiai céljainkat nyolc évfolyamos általános iskolai képzéssel és az általános műveltséget megalapozó oktatásba beépülő művészeti neveléssel valósítjuk meg. A Napraforgó Waldorf Iskola azért jött létre, hogy a gyermekek testi, szellemi, lelki, akarati és szociális fejlődését harmonikus egységben megvalósító Waldorf-szellemiséget ápolja, és a gyakorlatba ültesse. Szociálisan érzékeny, tudatos közösséget formáljon és így járuljon hozzá a társadalom fejlődéséhez. A tanítás célja, hogy a gyermeket – korának megfelelő testi, lelki és szellemi fejlődésében elősegítve – bevezesse az emberiség kultúrájába. Eközben megteremti benne a gondolkodás-érzés-akarat harmóniáját. A teljesség igénye a tanulási folyamatban részt vevőkre és magára a folyamatra is érvényes.

PEDAGÓGIAI FELADATOK

Törekedünk arra, hogy a tanulási folyamatban az egész személyiség részt vegyen, azaz a gyermekek testi, lelki és szellemi szférái is érintettek legyenek. A tanulási folyamatok akkor érintik az ember minden szféráját, ha azok nem csak a gondolkodásra hatnak, de érzések által is megérintettek, megerősítik a képességek, ismeretek fizikai testbe való ágyazódását. Azt a munkát végezzük legszívesebben, amiben örömünket leljük, arra emlékezünk leginkább, amihez érzelmileg is erős szálak fűznek. Az egyre gyarapodó ismeretek és gazdagodó belső erők együttesen alapozzák a gondolkodást és a véleményalkotást.

PEDAGÓGIAI MÓDSZEREK, ELJÁRÁSOK

Az iskola pedagógiai módszere a Rudolf Steiner által megfogalmazott emberképen alapul. Ennek értelmében a gyereket – a fejlődő embert – testi-lelki-szellemi egységnek tekintjük. A gyerek akarati-érzelmi és gondolati élete egymással harmóniában kell, hogy fejlődjön; a gyerek életkori sajátosságaitól függ, hogy ez a fejlődés hogyan történhet. A Waldorf-pedagógia gyermekszemléletében fent leírt hétéves szakaszok alapján az általános iskolai időszakban alsó tagozatot (1–4. osztály) és középtagozatot (5–8. osztály) különböztetünk meg. Felső tagozat alatt a 9–13. osztályokat tekintjük. A nevelési-tanítási folyamat módszerét, tananyagát és szervezését a gyerek életkori sajátosságai szabják meg. Testileg elsősorban az, hogy az iskolás gyermeknek sok ritmikus mozgásra van szüksége. Lelkileg-szellemileg pedig arra, hogy érzelmi biztonságban tudjanak tanulni. Absztrakt, elvont ismereteket csak a 6. osztálytól kezdve fokozatosan tanítunk a gyerekeknek.