Fák, Fény, Föld… Emberiség. Mind EGY, s nem mindegy, hogyan veszünk részt, hogyan vállalunk felelősséget Önmagunkért, cselekedeteinkért.
Az elmúlt hónapokban az iskolai ÖKO/pályázati csoport lelkes, tenni akaró szülőkkel és önkéntesekkel egy egyre bővülő körben ápolta, növelte, érlelte a gondolatot, hogy szeretnénk egy hosszú távú, közösségen túlmutató faültetési programot megvalósítani és hagyománnyá tenni az iskolában. Így jött létre a LÉLEKzetFÁK projektünk.

A LÉLEKzetFÁK első elültetett fája a legnagyobbaktól a legkisebbeknek érkezett. A 8. osztállyal lélekben is készültünk erre a napra, a faültetést valamiféle ünnepnappá szerettük volna emelni, olyan elemekkel akartuk gazdagítani, amit csak mi, waldorfosok tudunk adni.

A Waldorf-pedagógiában és -emberszemléletben meghatározó jelentősége van a helyes ritmusnak, a gyerek életkori sajátosságaival, testével, lelkével, szellemével, az őt körülvevő világgal, a természettel való harmonikus „együttlélegzésnek”.

Egy esőmentes tavaszi napon a Siketek Óvodájában a 8.-os gyerekek egy mesét jeleltek el, és egy LÉLEKzetFÁT ültettek el. Megható és csodálatos volt minden perc, amit a csillogó szemű apróságokkal töltöttünk el. A mesék és a csend világa között, reméljük, mi is hidat és „mesét” teremtettünk, bebizonyítva, hogy a híd mi mindannyian magunk vagyunk és lehetünk a két világ között.

Ezen a héten a Ciróka családi Napközit ajándékoztuk meg egy LÉLEKzetFáVAL. A kis barkafa nem terebélyes lombjáról, vastag törzséről lesz emlékezetes, hanem arról a meséről, amit néhány hajdúszoboszlói család szőtt azért, hogy gyermekeik méltó helyen tölthessék hétköznapjaikat. Legyen ez a fa sokak számára útjelző is!

A Szent György-napi vásár alkalmából az iskolában kerítettünk sort a 4. LÉLEKzetFA elültetésére a középső épület előtti kertrészen. Segítségünkre voltak a 8.osztályosok, Ildikó, Imre, valamint a nagy körben jelenlévő érdeklődőknek is lehetőségük volt hozzájárulni egy-egy lapátnyi földdel a fa elültetéséhez.

Az 5. LÉLEKzetFA elültetésére Simán került sor, melyet az 1. osztályos gyermekek és szüleik osztálykirándulásuk során,
egy falatnyi földben helyeztek el.

Az 6. LÉLEKzetFA elültetése az iskola zöld vonulatát erősítő Bocskorszíj Társasághoz kötődik, melyet a szögligeti kiránduláson néhány család részvételével a vár közelében helyeztek a földbe.

„A világba nézek, melyben ragyog a napfény…” – ezzel az áldással kezdődött a 7. faültetési „ceremónia” a debreceni Gyengénlátók Otthonában, mely tényleg több volt, mint egy fa elültetése… Igazi ünnep.

Hogy össze tud hozni embereket egy apró növevény? Nem csak a gyerekekért folyó gondoskodás, a velük való játék, nem csak az összekapaszkodó kezek képeztek hidat a kört alkotó szülők és gyerekek között, hanem kis fánk lélegzete, az együtt LÉLEKzés is összekapcsolt bennünket .

Táplál egy magocskát 
Mely kikel s virágzik 
Növeszt bokrot vagy fát 
Csak a víz hiányzik…

 ÉLET FA

A LÉLEKzetFÁK 9. fájának elültetése az Agrár Egyetem kertjében, sok érzékszervünk kapujának kinyílásával történt: a sokat használatos szemet néha bezártuk, hogy kiélezzük a többit.
Millió kincset találtunk, s annyi mindenre rácsodálkoztunk!

A LÉLEKzetFÁK kezdeményezésünk keretében egy rózsaszín virágú vadgesztenye-csemete elültetésében vehettünk részt. Segítőnktől – sok más hasznos dolog mellett – megtudtuk, hogyan iszapoljuk be az ültetőgödröt; hová kell szúrni a karót, hogyan tartsuk a kis fát az uralkodó széliránnyal szemben.

Állt egy karcsú nyírfácska a réten, és aztán útra kelt a csemete, hogy a Napraforgó iskolásai körében állhasson. Sütött a nap, esett az eső és csak várt. Nem hiába! Szent Márton köpenye villant meg, és hipp-hopp meghozta a segítséget…

Az 1. osztály egy cég meghívására ültetett el egy kis fűzfát, ami nem sokkal volt magasabb, mint az osztály legmagasabb tagjai. Alaposan megfigyelték, megsimogatták és furulyáztak is számára, hogy életerős, nagy fává nőhessen.

6. osztályunk a Hortobágyi Vadasparkba látogatott el, ahová egy csavaros fűzfát ültettek el a vadaspark központjához közeli kis tó partján. Amikor a gyerekek elfurulyáztak pár dalt, a vadlovak megindultak feléjük és átgázoltak a tavon…

5. osztályunk egy pitypangos gyönyörű rét szélén folydogáló erecske partján kezdte meg a tavaszi faültetést. A fűzfácskának ez éppen egy megfelelő hely: egy nagyobb fűzfa áll a szomszédjában és népes baromfiudvar tölti meg hangjaival a partot…

5. osztályunk egy kiadós zápor után kerekedett fel, hogy egy liliomfát ültessen el a Babits utcai ovisokkal. Énekkel köszöntötték egymást és ezt a szép napot. Ezután locsoltak, tapostak, döngöltek és egyszer csak ott állt délcegen a fa.

A 3. és 4. osztályosaink egy állatkerti látogatás során beszélgettek az őshonos tölgyek szerepéről, majd makkokat válogattak és egyesével elültették, hogy kis facsemetéket nevelhessenek belőlük. A végeredményen meglepő lett: 166 kis LÉLEKzetfaMAGot sikerült elültetni – közel annyit, amennyi iskolánk lélekszáma!

Az 1. és 2. osztállyal a derecskei almáskertbe látogattunk el, hogy részt vegyünk a következő facsemete elültetésén és megismerkedjünk a kert gyerekbarát programjával. A gyerekek számára a legizgalmasabb egy traktor mögé felszerelt almás ládákban való utazás volt…

4. osztályosaink egy kis virágzó almafacsemetét ültettek el a Derecskei Almáskertben, amit a gyerekek megjelöltek, énekelve megáldottak − kívánva, hogy nagyra nőjön, hamar termőre forduljon.

A WOW-dayt az 1. osztályosaink faültetéssel kezdték a Debreceni Klinika 1. ovijában, ahol egy törökmogyoró facsemetét ültettek el.

A 20. fát az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által kiírt NTP-MTTD-18-0082 “Természettudományokkal a tehetségekért a debreceni Waldorfban” pályázat egyik programjaként ültették el 6. osztályos diákjaink az Állatkertben.

A 21. fát a 10. Szent György-napi Forgatagon ültettük el iskolánk udvarában lelkeket összekapcsoló, ünnepélyes keretek között.