A hosszú utazás és a szemerkélő eső sem volt akadály a múlt heti kirándulásnál. Jó volt látni, hogy minden korosztály tud csatlakozni egy ilyen típusú kezdeményezéshez.
„Tartsd a jószágot természete szerint”
Virágvasárnapon Nagy Tamásnak a fenti, Kassai Lajostól származó mondat szellemiségében működő Ópusztaszer melléki tanyáját, gazdaságát látogattuk meg. Sok érdekességet hallhattunk a méhekről, a méhészkedésről és méhészkalapot öltve betekintettünk a kaptárakban folyó nyüzsgő életbe is, sőt, még méheket is simogattunk. Megismerkedtünk a méhek igényeihez igazodó kaptárakkal, azzal a gondoskodó méhészkedéssel, aminek gyümölcse az egészséges és boldog méhcsaládok munkája által megporzott virágokból fejlődő sok-sok kerti termés, és a részükről számunkra átengedett méz is. A méhek mellett ismerkedtünk a puszta éppen nyíló vadvirágaival, megkóstoltuk az útszéli zsázsát, és sokunknak volt újdonság a kunsági fakó, ez az alföldi viszonyokhoz nemesített lófajta is. De még azt is megtudtuk, hogy hogyan működik a szobai alomszék, és hogyan lehet egy nádas kerti tóval a szennyvízkezelést házilag megoldani. Szakmai kíváncsiságunk kielégítése mellett igazi megerősítő, lelki és szellemi feltöltődés is volt ez a nap. Tamás, felesége Kriszta, és Kincső lányuk a nagyvárosi betondzsungelt cserélte fel 16 évvel ezelőtt a kiskunsági tanyára. Mondják is, de ami fontosabb, hogy látszik is rajtuk: egy percig sem bánták meg döntésüket, árad belőlük a nyugalom, a békés megelégedettség, a boldog lét. Azt hiszem a nyitó idézetemet nyugodtan vonatkoztathatjuk magunkra, emberekre is…
Kozák Lajos
(1., 6. o. szülő)”
„Ópusztaszeren jártunk néhányan, Nagy Tamás tanyáján. Tamással Pesthidegkúton találkoztam, a Waldorf 100 méhecske projekt alkalmával. Meghívott gazdaként elmesélte, hogy 16 éve tart méheket természetes módon. A tanyája önfenntartó, tehát kert, állatok együtt tartják fenn a családot. Így a méhészkedést hobbiként teheti meg. Már a találkozón meggyőzött fényképeivel, és azt éreztem, hogy mielőtt idekerülnek a méhek, szeretném megtapasztalni a méheket élőben. Sikerült. mindannyian megsimogathattuk a kaptárból kivett méheket. Mert a méhek békés, nyugodt hangulatra békével és nyugalommal válaszolnak. Mi vagyunk azok, akik félelmünkkel, nyugtalanságunkkal, hangoskodásunkkal „betörünk” a rendezett világunkba. Tamás és felesége hiteles képet adtak arról, ahogyan hosszú távon élhető az élet egy tanyán. Nagyon kedvesen fogadtak bennünket, örültek annak, hogy egyre többen szeretnének úgy élni, hogy az fenntartható legyen. ••••►
Balogh Judit Jázmin
szaktanár”
