Egész héten titokzatos illat lengte be a könyvtárat, az egész középső épületi folyosót. Sorra jöttek gyönyörködni, megpihenni, mesét hallgatni az osztályok a könyvtárba. Köszönet Szirák Krisztinának (4. o. szülő) és Veisz Évának (6. o. szülő) a kiállítás ötletéért és berendezéséért!
„Ha láttad az első Mézeskalácsvárost, akkor tudod, milyen illatos, meghitt mécsesfényektől ragyogó mesevilágról beszélek megbújva a Könyvtár öreg, sárgálló és ropogósan új lapú könyveit sorakoztató hegységek közötti medence nagy asztallap fennsíkján. Tényleg Város lett, s nem három házas kis falu, mint ahogy a kérésünkre hallgató telekfoglaló e-mailt küldők száma alapján várhattuk volna. A titkos csönd még több szorgos kéz gazdáját takarta, akik szóbeszéd szárnyán szivárogtatták ki építkezésük kósza híreit. A főtéren álló kis karácsonyfát és a körben táncoló angyalkákat egy szépséges templom és díszes házikók vették körbe. Volt ott remek házőrző hóemberke, igazi fehér és kótyagosan álló mézes színű is, de egy egyszarvú is leparkolt az egyik ház oldalában. A mesevilág legmesésebb házikóit színes drazsék és gumicukrok is ékesítették és jólesett elkalandozni a porcukorhóval borított kertjükben megbúvó meglepiket keresgélve. A városka egyik dombján büszke várkastély magasodott, másikon íves templombejáratot őriztek a fák.
