„Békét zeng a tenger minden hulláma,
Békét zeng a szelek minden zúgása,
Békedalt zengnek távol a csillagok,
Béke Földünk ajándéka.”
Ezzel a dallal kezdtük ezen a héten a reggeleket, körben állva az iskolaudvaron, felnőttek és gyerekek, egy cseppnyi békekör a tengerben, hittel abban, hogy a tenger is csak cseppekből áll.
A gyerekek tudják, hogy háború van. Nézik a híreket a tv-ben, követik az interneten az eseményeket, olvasnak újságot. Közben figyelnek bennünket, de leginkább éreznek, és ha tudnak, ha mernek, akkor kérdeznek is.
– Itt is lesz háború?
Erre egyetlen igaz válasz létezik:
– Remélem, nem.
A félelem marad a szemekben.
Most kötelező mesélni. Mindenkinek. Minden nap. Varázsmeséket főleg, mert a varázsmesék világa olyan mély, alapvető felismeréseket idéz meg, amelyeket az élet nem mindig igazol, ám morális érvényüket senki nem vonja kétségbe, az élet igazságosságába vetett hitet erősítik. Mesélni kell féleleműző, szorongásoldó, bátorító meséket, és tréfásakat, amiken nagyokat lehet nevetni, no meg reménykeltőeket, arról, hogy egyszer minden jóra fordul, helyreáll a rend… Ez az örök mesei üzenet a kapaszkodó. Nem csak a gyerekeknek, nekünk, a mesélőknek is.”
Mesepedagógia
Féleleműző, bátorító népmesék 1
Féleleműző, bátorító népmesék 2
