Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd… Mind a barátod lesz.”– (Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg)
A 7. osztályt megkezdve azonnal belevágtunk a tágabb világ felfedezésébe, melyben belső utazásunk is kezdetét vette. Kérdések során válaszokat kerestünk együtt, csoportban és egyénenként is. Miért hitték, hogy a Föld lapos, és ki gondolta először, hogy inkább gömb? És miért 7 bolygó, 7 minőség, 12 csillagkép a látható égbolt csillagzatán? Megfigyeltük és feljegyeztük a Hold ciklusait a napi időjárással együtt. Csodálkozva tekintettünk és képzeletbeli utazást tettünk a „legek” kontinensébe, Ázsiába, és a különleges, „fiatal” kontinens Afrika országaiba. Az epocha végén ismét a csillagokba emeltük a tekintetünket. A Hortobágyon az égbolt mutatta meg csodálatos fényeit, mely ugyanúgy része természeti környezetünknek, mint a hegyek, erdők és folyók látványa. Zavaró fényektől mentes égbolton szabad szemmel 4000-7000 csillag látható a Tejút sávjában. Itt a Fecskeház erdei iskolában figyeltük a Nap, Hold és csillagok keltét és nyugtát. A csillagvizsgálón keresztül csodálhattuk meg a Szaturnusz gyűrűit, és a Jupitert. Végtelen szépség a mindennapok embere számára a csillagos ég látványa.
Kovács Ágnes
7.o. osztálytanító
Szemezgetés 7. osztályosaink Csillagászat epocha fogalmazásaiból:
„A csillagok maguk a csodák. Engem mindig is nagyon érdekeltek és teljesen elvarázsoltak. Imádok néha esténként is kifeküdni az udvaron és csak nézni a csillagokat, keresni a csillagképeket és ha szerencsénk van, egy-egy hullócsillagot elkapni. Augusztusban, mikor eljön a meteorzápor, mi mindig éjszakai pikniket tartunk a kertben, hozunk egy adag pokrócot, egy kis elemózsiát és kifekszünk a csillagos ég alá és nézzük a villámgyorsan zuhanó meteorokat.
A csillagászat fantasztikus és bámulatba ejtő. Hihetetlen, hogy mi picik vagyunk a világegyetemben. A Naprendszer is csak egy kis rendszer a Tejút szélén, ami száguld, mint egy versenyautó a Tejút körül.
(…) Hihetetlen, hogy szabad szemmel észrevették őket és rájöttek, hogy az nem csillag, hanem valami más: bolygó.”
„A csillagászat epocha előtt is csodáltam és szerettem a csillagokat (…), amikor elkezdődött az epocha, [ha hallottam] valami nagyon érdekeset, még otthon is csak az járt a fejemben: pl. amikor a bolygókról beszéltünk, hogy melyik milyen halmazállapotú, (…) hogy az emberek gondolkoztak azon, hogy a Marsra is lehet életet vinni, ott élni, na ezt annyira furcsának, egyben menőnek gondoltam és még az is eszembe jutott, hogy majd űrhajóval lehet közlekedni a Földről a Marsra, (…) a tejút angolul milkyway és abból van csoki is, meg van Mars csoki is (…)”
„Bevallom, régen sosem érdekeltek a csillagok. például amikor anyáék mesélték, hogy vannak a csillagképek, azon gondolkodtam, hogy ki találta ki ezt a badarságot. hiszen a csillagoknak nincs is képe.
(…) el fogunk menni a Hortobágyra. Nagy örömmel fogadtam ezt a hírt, mivel ha bármerre szétnézünk, semmi mást nem látunk, csakis a pusztaságot és jól láthatom a csillagokat. (…) Akkor láttam életemben először közelről egy igazi csillagvizsgálót. (…)
Azóta sokszor, amikor ráérek, kimegyek a csillagos ég alá és megfigyelem a csillagokat.”
„Kisebb koromban figyeltem a csillagokat, de sosem láttam a göncöl szekeret, sem a többi csillagképet. Először azt hittem, hogy fel vannak rajzolva az égre, (…) a Hortobágyon megláttam a kismedve és a nagymedve csillagképet is. (…) egy elképesztően jó távcsővel megpillantottam a Jupitert és a Szaturnuszt. A Jupitert kevésbé láttam, de a Szaturnusznak viszont láthattam lélegzetelállítóan lenyűgözően szép, elporladt holdakból álló gyűrűjét.
Tegnap is megfigyeltem a csillagokat, és innen kicsik, de hihetetlenül, elképesztően, szuperszónikusan hatalmasak, nehéz belegondolni, de milyen nagy nekünk ez a kicsiny Föld, de még sokkal nagyobb a Jupiter, annál még nagyobb a Nap, a mi Napunknál vannak még sokkal nagyobb csillagok, és annál is jóval nagyobb egy galaxis és annál is nagyobb az univerzum. Sokak szerint (és szerintem is) az Univerzum magára visszahajló. Szerintem az univerzum fekete pontjai fekete lyukak, amik egyszer be fogják kebelezni a Földet is. És azt is tudom, hogy ahogy látjuk a csillagokat, már lehet, hogy pár éve kihunytak és felrobbantak, csak a fényük még nem ért ide. (…)”
„(…) nagy álmom, hogy eljuthassak egy másik bolygóra és úgy pillanthassak el a végtelenbe. (…) akárhány galaxis lehet, emellett az, hogy csak mi létezünk, az szinte elképzelhetetlen. (…) Sokan állítják azt, hogy ha lennének földönkívüliek, akkor már biztosan találkoztunk volna velük, (…) szerintem nem lehetünk egyedül az univerzumban és még az is lehet, miközben én csodálattal kémlelem a csillagos eget, az univerzum egy másik pontján valaki más is az égboltot bámulja és gondolkozik azon, mi lehet a bolygóján kívül.”
„Engem már régóta érdekelnek a csillagok, meg hogy mi van rajtuk kívül. (…) Szeretném megtudni, hogy mi lenne, hogyha mi nem lennénk: csillagok? űrlények? (…) a legjobban a Hold érdekel, mert meglátom magamat benne, meg az embereket. A Hold olyan, mint egy személyiség, aki vigyáz ránk. A csillagokat nagyon csodálom, nagyon szépek, mert lekötik a figyelmemet. (…) Nagyon szeretek kimenni a kutyákhoz és esténként figyelni az eget. És néha-néha kívánni a hullócsillagoktól, én hiszek abban, hogy ha kívánok a hullócsillagoktól, akkor az teljesül.”
„Mi innen a csillagokat egy-egy kis fénylő pontnak látjuk, de a szépségüknél sokkal több lakozik bennük. A mi Napunk meleget és életet ad mindnyájunknak, valamint a földet a gravitációs vonzása miatt a közelében tartja, ezáltal körülötte kering a földünk, amely a hónapok váltakozását befolyásolja. Így a mi bolygónkon kívül más bolygókat, holdakat, kis bolygókat, meteorokat, üstökösöket és az azok közti anyagokat is a rendszerében tart, tehát ez a Naprendszer. Ennek következményeiben láttunk például minden augusztusban hullócsillagot, ami valójában egy üstökös raj. De amikor este felnézel az égre és a képzeleted elragad, ahogy a különböző égitesteket nézed, az elmúlt időkben élő emberek által összekötött csillagokból kitalált csillagképek, amik egy-egy ember születési jelképét takarja. A csillagképeken kívül még a Tejutat is láthatjuk, amelybe a mi Naprendszerünk is beletartozik. Ilyenkor hihetetlennek tűnik, mikor belegondolsz, hogy az univerzum végtelen, de ez egy felfoghatatlan fogalom.”
A csillagászat-földrajz epocha sok szép alkotást eredményezett: HOLDNAPTÁRat az epochafüzetekben, illetve agyagba öntött csillagképeket a kézművesórákon, ahol a tanult csillagképekről FÉLDOMBORMŰVEK készültek, melyeken az agyagot a megfelelő helyen áttörve, fénybe téve kirajzolódik a csillagkép. Így elevenedett meg pl. az Orion, a Hattyú, vagy a Cassiopeia csillagkép…
