Múlt hét szombaton a 2.osztály Domboson töltött egy napot.
A családi kirándulásba a krumplipucolás-slambucfőzés mellett lovasszekerezés, állatsimogatás, függőhintázás, szülő-gyermek focimeccs, számháborúk, bogárhatározás, szappanbuborék-fújás, Da Vinci hídépítés is belefért.
Természetesen most sem maradhatott el a faültetés ‒ ha már ennyien így együtt voltunk, magunk mögött hagytuk nyomként iskolánk kis juharmagoncát. Miután sok-sok dalt elfurulyáztunk,„átírva” elénekeltük áldó dalunkat is a kis „helikopterfának”: „Áldjanak az égiek, fény kísérjen és szeretet, bármerre állsz…”
Mivel körünkben volt a táncos lábú Batka bácsi is, így az ő furulyája hallatán táncra perdültek a gyerekek: körtánccal is megerősítettük kis csemeténket.
Hogy össze tud hozni embereket egy apró növevény? Nem csak a gyerekekért folyó gondoskodás, a velük való játék, nem csak az összekapaszkodó kezek képeztek hidat a kört alkotó szülők és gyerekek között, hanem kis fánk lélegzete, az együtt LÉLEKzés ‒ szülők éneke közbeni gyermeki furulyázás ‒ is összekapcsolt bennünket ott azokban a percekben: közös dallam fuvallatát vitte tovább a szél üzenetként…
Hegedűsné Tóth Judit 2. o. osztálytanító
LÉLEKzetFÁK faültetési projekt ••••►
