Mindig nagy örömmel és érdeklődéssel követjük volt diákjaink életútját, érdekes újra és újra rácsodálkozni, kit merre vezet az élet – és időnként elgondolkozni rajta, mi látszott mindebből évekkel ezelőtt egy-egy időpillanatban az iskolában. 

Bucci Adrienn több iskolaváltást is megélt, tapasztalatairól és útjáról az alábbiakban olvashattok.
„Meglehetősen rossz vagyok az ilyen „számadásos” feladatokban, ahol azt kell összeszedni,
mi mindent csinálok (csináltam)… Mindenesetre lista segítségével itt vannak a legfontosabbak, valószínű, hogy ezek amúgy is az izgalmasabb információk (mindenkinek), habár nem igazán vagyok képben a kis beszámolóm céljáról.
A két és fél év után, amit a Waldorfban töltöttem, nagy fordulat(ok) következtek az életemben, ami önmagába foglalja a költözést (Debrecen-Piliscsaba), a gimi kezdetét (Friedrich Schiller Gimnázium, Pilisvörösvár), egy rakás külföldi programot (Goethe ösztöndíj: 3 hét Freiburg, 4 nap Berlin: a berlini fal leomlásának emlékére, a pandémiát, online tanítást, a karanténokat, a végzős évet (szalagavató, ballagás nélkül), egy nyelvvizsgát (DSD), az érettségit (szóbelik nélkül) és egy bankettet. 
Ahogy az sejthető, én németül (+németet) tanultam gimiben, azzal a céllal, hogy az egyetem Németországban megvalósítható, kivitelezhető legyen. Ez sikerült, ezt a kis szösszenetet is innen Passauból írom, ahol a második szemeszteremet töltöm European Studies szakon. 
Ez nagyjából annyit jelent, hogy olyan témákban tanulok, amiket szeretek (történelem, nyelvek, kultúra), nekem ennyi volt a célom a bachelor képzéssel, szeretnék egy mestert is választani majd magamnak, de az még odébb van, és egyelőre bizonytalan is vagyok, mi lenne a nekem való. Ezenkívül gimi alatt is, és most is önkénteskedem, (anno korrepetáltam), most is nagyjából erről lesz szó, német kurzust fogok vezetni (természetesen nem egyedül, hanem egy másik önkéntessel közösen). 
Az időm jó részét ezek az elfoglaltságok töltik ki, plusz az ösztöndíjammal is van munka (Klaus Murmann ösztöndij a Stiftung der deutschen Wirtschaft jóvoltából), de ez inkább már a pihenés kategóriába sorolható, fantasztikus programokon vehetek részt, javarészt önköltség nélkül, szóval elég klassz. Most költöztünk Passau városon belül, úgyhogy elég zsúfoltak most a napok, egyetemet, külön programot, otthoni segítséget nem mindig egyszerű összeegyeztetni, de igyekszem. 
Körülbelül ennyit lehet rólam így pár sorban mondani, hogy ne legyek túl terjengős.
A Waldorf az emlékeimben biztonságos, békés (olyan „geschützt”) helyként él, biztos nem lehetek, de gyanítom, hogy az elmúlt években ez nem változott.”