Sok-sok szorgoskodással teltek az elmúlt hetek kertművelésórái a NapraFarmon.
Állandó program az állatok takarmányozása, és a hőn áhított feladat, az épületbontás is. Ezek mellett készülünk a télre, tető alá hordjuk a deszkákat, karókat, oszlopokat, kiürítjük a nyáron raktárnak használt istállót, hogy újra birtokba vehessék azt az állatok. A jószágok mindig repesve várják a gyerekek érkezését, lesik a csemegeként kapott szőlőt, hiszen a tőkéken maradt utolsó mézédes, néha kissé talán már erjedésnek indult szőlőfürtöket is begyűjtjük számukra.
De a gyerekek is számon tartják az állatokat, a héten mindannyian észrevették, hogy a törpebarik közé vegyült kis fehér merinó jerke eltűnt a farmról. Nem történt semmi tragédia, ő csak ideiglenesen tartózkodott nálunk, a múlt héten megkapta fülszámát, és jerke toklyóként visszakerült a többiekhez, akik a darassai pusztán élik életüket. Két év múlva, reméljük, már anyuka lesz belőle, és megcsodálhatjuk bárányát.
Továbbra is ápoljuk a tarlórépa vetéseket, begyűjtöttük a beérett galagonyatermés maradékát is, és az őszi időszak fontos teendőjeként elültettünk húsz tő mogyorót és húsz tő fekete berkenyét is. Reményeink szerint két-három év múlva már a termésből készült berkenyitalt kortyolhatjuk a nyárson sült finomságok mellé.