Április 18-21. között ismét a telkibányai erdészeti igazgatóságon jártunk a 10. osztály erdészeti és földmérési gyakorlata keretében. A zempléni erdészettel ápolt kapcsolatunk egyedülálló lehetőséget jelent fiataljaink számára egy gyönyörű szakma mindennapjaiba, rejtelmeibe történő betekintésre, és egyben az erdészet számára is fontos, sok esetben nélkülünk elmaradó munkák elvégzésével valóban hasznos szakmai segítségnyújtásra.
Ebben az évben egy pályázatból hamarosan megvalósuló szabadtéri bányászati, kőfeldolgozási bemutatóhely égerligetének megtisztításával indítottuk a munkák sorát. A nap végére legalább 5 köbméter törzset és ágat raktunk sarangba és rakoncába, valamint a koronarészekből is emeltünk 4 teherautónyi halmot. A második napon az igazgatóság működési területén áthaladó turistautakon gyűjtöttük a felelőtlen kirándulók által eldobált szemetet, és az erdei utak fa hídjait takarítottuk meg a sártól, amivel több évnyi plusz használatot nyernek ezek a patakok feletti átjárók. A harmadik napon egy erdősítés kimaradt foltjain telepítettünk bükk és tölgy csemetéket. Elmondhatjuk, hogy ezek után már egy tizedikesünk sem esik kétségbe, ha esetleg erdei facsemetének kell kialakítani irtókapával egy ültetőhelyet, majd szakszerűen elültetni azt egy ékásó segítségével. A nap zárásaként a csemetekertbe is ellátogattunk, ahol megismertük a második éves facsemeték iskolázásának módszerét is.
A faültetés kapcsán egy gyönyörű ív rajzolódott ki előttünk. Másfél évvel ezelőtt, az akkori 10. osztállyal a rekord bükkmakktermést gyűjtve, számításaink szerint kb. 17 hektár bükkerdő telepítésére elég csemetéhez való makkot szedtünk. Akkor elképzeltük, hogy milyen lesz majd egyszer esetleg ezen makkokból származó erdőben sétálni az ifjak gyermekeivel vagy unokáival. Most egy lépéssel közelebb kerültünk ehhez, hiszen a most ültetett csemeték pont az akkori makkokból keltek. Ezt a leendő erdőt így még inkább magunkénak érezhetjük, és talán megengedhető, hogy titkon úgy becézzük: a Mi Napraforgó Waldorf Erdőnk.