A Rajkó az egyik kedvencem, bár én (majdnem) minden könyvet szeretek.
Hullámzó mű, van benne tragédia és komédia, volt, amikor sírtam, volt, amikor nevettem rajta. Főszereplőnk egy kisfiú (eredeti nevét nem árulják el), akit a fent említett szerencsétlenség után vándorzenész cigányok fogadnak be. A karaván vezetője úgy igyekszik jobb kedvre deríteni a fiút, hogy elkezdi hegedülni tanítani. A karavánnal a történet is vesz egy pár kanyart, a végén pedig kibontakozik Rajkó tehetsége és megsiratja a közönséget. Ajánlom azoknak, akiknek az életkora legalább kétjegyű!
Olvassatok!
Kiss Levente (9.o.)
