Iskolánk új formában megjelenő jelképe összetéveszthetetlenül debreceni. Ebben az összetett, mégis végtelenül letisztult képben felismerhetjük városunk címermadarát, a főnixet, amint a múltba tekintve, onnan felemelkedve a jövő felé, azaz a jobbra forduló napra tekint. Fészkében ott a három fióka, éppen mint a pelikánnak, mely református szószékeinken az önfeláldozás jelképe.
Ugyanakkor napraforgó is, mely fény felé fordulásával, harmonikus formájával, maggal telítettségével, mind a természet, a művészet, a tudományok és az ember kapcsolatának – iskolánknak – szép megjelenítője. A közös értékeinket jelképező magocska a napkorong, ill. a virág a körének aranymetszésében, azaz arany-arányában van.
A napkorong belsejében mozgó földi forgású energiaspirálok az iskola három szféráját jelképezik: a gyermekek, a szülők és a tanárok közösségét. Mivel nem statikusan a középpontban van a mag, ezért a mindenkori részvevők „gördítik a napkorongot”.
A nap három része tehát mi vagyunk, együtt!
A címerpajzs alakú hortobágyi bikaszarv (a címerek nem véletlenül pajzs alakúak, maga a forma is kifejezi a védelmet) tehát gyönyörű megjelenítője a jövő szellemi értékeit ápoló földi erőfeszítésnek.
A forma bárka jellege is sokatmondó, a bárka, ezüstparipa vagy a hold hordozza a napot égi útján.
És nem utolsó sorban a Waldorf-iskola kezdőbetűje is kirajzolódik a képen.