A Waldorf-pedagógiában és -emberszemléletben meghatározó jelentősége van a helyes ritmusnak, a gyerek életkori sajátosságaival, testével, lelkével, szellemével, az őt körülvevő világgal, a természettel való harmonikus „együttlélegzésnek”.
A Waldorf-iskolában arra törekszünk, hogy a tanórákon, a világ megismerésében, az emberi kapcsolatokban, a közösség egészében megjelenjen a „jó ritmus”, az egészséges, természetes, gyógyító ki- és belégzés. A nevelésnek ebben az értelemben feladata, hogy a gyermek egész lényét, testét, lelkét, szellemét olyan ritmussal vegye körbe, amely számára biztonságos, szabad és gyógyító erőket hordoz. Erre az alapelvre épül a Waldorf-iskola évköri, havi, heti és napi ritmusainak rendszere és ezt az alapelvet bontja ki életkorokra és tantárgyakra lebontva a Waldorf-kerettanterv tematikája is.
Így kerülnek az alsó évfolyamok óráira olyan játékok és feladatok, ahol a mozgás és az utánzáson alapuló tanulás áll a középpontban, így kerül középpontba alsó és középtagozaton a tapasztalás, az érzelmek és a képi gondolkodás, illetve felső tagozaton az elvont gondolkodás és a törvényszerűségek felismerése.
A légzés ebben az összefüggésrendszerben is összekapcsolja a benti és a kinti világokat. A helyes légzés mind a gyermeken belüli erők kiegyensúlyozásában, mind a másokhoz és a világhoz való kapcsolatunkban fontos szerepet játszik.
A Waldorf-tanár feladata, hogy megtalálja a gyereknek és az osztálynak megfelelő „jó ritmusokat”, a „helyes légzést”, amelyben egyén és közösség egymásra tud hangolódni és közösen tud alkotni, fejlődni.
A helyes ritmusok megtalálásában a Waldorf-tanárt széles eszköztár segíti: ide tartozik sok egyéb mellett az életkori sajátosságoknak megfelelő oktatás, a művészeti nevelés, az ének, a hangszeres zene, az euritmia, a tánc, a dráma, a mozgás, a szabad játék, az órák ritmikus része, az alkotómunkában való elmélyülés. Ide tartoznak a közösen megélt ünnepek, a napi, heti, évköri ritmusok, a természethez való tudatos kapcsolódás vagy az évszakasztal évkör szerinti átalakulása.
A tanárnak tantárgyakon felül is dolga, hogy együtt „lélegezzen” az évkörrel, a természet körforgásával és ritmusaival, hogy ennek megfelelően alakítsa az órákat és a tanultakat.
Az órák tematikájában, hangulatában ideális esetben mindez visszaköszön és életre kel: a gyerekek abban nőnek fel, hogy elválaszthatatlan részei az őket körülvevő világnak, hogy együtt lélegeznek a természettel és a természetessel.
LÉLEKzetFÁK faültetési projekt ••••►