Waldorf-pedagógia és környezeti nevelés, azaz hogyan jelennek meg a fenntarthatóság elvei iskolánkban?

A környezeti tudatosság elsősorban a környezethez fűződő érzelmi viszonyulás bázisán nyugszik; ez a fajta „érzelmi ráhatás” a Waldorf-pedagógia sajátossága, prioritást élvez az ismeret- és tananyagközpontú hagyományos oktatással szemben. A környezetre figyelő cselekvési készség megfelelő tudáson, tapasztalaton, magatartásformán és a belőlük kifejlődő értékítéleten alapszik. E komplex célok mindenre kiterjedő tanulást követelnek, melynek során a gyermek a maga egészében, érzelmeivel és problémáival válik részesévé a tanulási folyamatnak.

A természeti és épített környezet ismeretét, a szerető, féltő és védő gondolkodásmódot nem lehet a gyerekbe sulykolni – természetes anyagokra építkező környezetben, élményszerzéssel, a gyermek érzelmeire és érzékeire erősen ható, kreativitását fejlesztő művészeti neveléssel, felfedező-kutató tevékenykedtetéssel, drámapedagógiával – melyek a Waldorf-pedagógia eszközei, sajátjai – nagyobb esélyünk van egy természetszerető és ezáltal védő szemlélet kialakulására. A gazdag érzelemvilágú ember mindig fogékonyabb az őt érő hatásokra, a környezetével sokrétűbb a kapcsolata. A természetszeretet, a környezetvédelem ezáltal evidenciaszerűen adódik, mert közvetlen a kapcsolat az emberi lét és a természet között.

A Waldorf-pedagógia nem csak az 1 hetes erdei iskola során, de egész évben a természet iránti vonzódásra nevel, a természetközpontú szemlélet nem csak Jeles Napokon mutatkozik meg, átszövi a mindennapokat, az iskolaépületet, az összes tantárgyat, illetve epochát is:

  •  Az osztálytermeket, az  iskola épületét a gyerekek-szülők és pedagógusok közös, természetes anyagokból készített alkotásai, batikolt textíliák, különböző faragványok, agyagedénykék, vesszőből font napocskák, lámpaernyők, kosarak díszítik. A gyerekek székein a szülők által készített nemezpárnák foglalnak helyet. Folyamatosan kerülnek gyerekek által gyűjtött termések, kavicsok, ásványok az osztályok évszakasztalára. Csíráztatás, hajtatás, közös müzlikészítés stb. Természetes anyagokból készült hangszerek, méhviasz kréta, növényi alapanyagú akvarell festék stb. Itt minden gyermek maga köti meg saját fafurulyájának a tokját.
  •  Népmesék, állatmesék, növényekről-állatokról szóló történetek sokasága, mindezek szerepjátékokkal való megelevenítése, játékos mozgásgyakorlatok, formázás méhviaszból, majd agyagból, állatfigurák, ill. babavarrás, gyapjúfonalból kötés. A gyerekek akvarell festékkel készített festményei folyamatosan tükrözik az évjárást. Az euritmia speciális mozgásművészeti órái is a „földlélegzést” és az évszakokat követik. Játékaink a néptánc oktatásban folyamatosan jelenlévő népi játékokon túl szintén követik az évszakok, népi rítusok folyamatát. A felsoroltak mind az évszakok, a természet mélyreható átéléséhez segítik hozzá a gyerekeket.
  • Manapság, a műanyagok és a késztermékek kavalkádjában, az információk özönében különösen fontos, hogy gyermekeink megtapasztalják a dolgok városokban többnyire láthatatlan eredetét, hosszú folyamatok és rengeteg energia eredményeképp való megszületését. Pazarlóan bánunk energiáinkkal. Az egyszer használatos termékek, tömegcikkek, sokszor szükségtelen dolgok tömeggyártása-fogyasztása általános, s eközben a gyárak falain át a gyermek nem láthatja, nem érezheti át a folyamatosságot, a befektetett energiát, csak késztermékkel szembesül. A Waldorf-pedagógia sajátossága az erőteljes művészeti nevelés –  a kézművesség, kézimunka, rajz-festés, néptánc, zene, a tantárgyként is megjelenő kertművesség. Mindennapjainkban természetes az átélés, tapasztalás, cselekvő megismerés. Akár a kézművesség, akár a kertművelés során megélt munkálkodás során megtapasztalt erőfeszítés, az átlátható folyamatok megélése környezetünk és forrásaink iránti felelősebb szemléletre, megbecsülésre nevelnek. Ezen egyszerűbb munkafolyamatok ”kipróbálása” előkészíti a későbbi gazdasági és ökológiai összefüggések megértését is.
  • Iskolánk nem kész anyagot igyekszik átadni, hanem választ és megoldásokat maguktól kereső, gondolkodó embereket nevel. A művészeti nevelés aktív, öntevékeny részvételre ösztönöz, a cselekedtető módszerek következtében a gyermek valóban megérti a saját tapasztalatain alapuló ismereteket. A közvetlen megismeréstől kiindulva az összefüggések felismerésén, az okok feltárásán át a diákok eljuthatnak a problémamegoldás készségszintjéig.

A felsorolt tevékenységek, eszközök, módszerek mindegyike megfelel a környezeti nevelés alap célkitűzéseinek, elveinek:
– A gyermekek segítése abban, hogy tudatosságot és érzékenységet alakítsanak ki magukban a környezet egészét illetően.
– A megfelelő életkorban széleskörű tapasztalatokat és alapvető ismereteket szerezhessenek a környezettel és annak problémáival kapcsolatban.
– Értékrendet és érdekeltség érzetét fejlesszék ki magukban a környezet ügye iránt, késztetést arra, hogy aktívan vegyenek részt a környezet védelmében.
– Képessé teszi őket arra, hogy szerepet vállaljanak saját tanulási folyamatuk megtervezésében.
– Támaszkodik a környezeti érzékenységre, tudásra, problémamegoldó készségekre és értékekre.
– Különféle tanulási helyzeteket alkalmaz, valamint a környezetről és környezettől való tanítás/tanulás tágan értelmezett megközelítéseit; ebből következően a gyakorlati tevékenységekre és a saját tapasztalatra helyezi a hangsúlyt.
– Magas szintű készségek: kreatív gondolkodás, /megfelelő időben!/ kritikai gondolkodás, integrálókészség és problémamegoldás.
– Tanulási mechanizmusok, melyek segítenek a diákoknak megérteni a kölcsönkapcsolatokat a természeti környezet és az emberi tevékenységek között.
– Megközelítésében legyen interdiszciplináris, ami egy holisztikus és kiegyensúlyozott látásmód kialakítását teszi lehetővé.

Fentiek által a Waldorf-pedagógia a kampányszerű, „direkt” környezetvédelemmel szemben folyamatosan, „indirekten” nevel a természet szeretetére, megbecsülésére. A hagyományok, népszokások, a kalendárium jeles napjai az évkör ritmusát adják, így a legtisztább, a legkövethetőbb naptárt adják a kezünkbe – a természet törvényszerű történéseivel lépést tartva az ünnepteremtés lehetősége van meg minden napunkban. Kalendáriumunkban követjük ezen jeles napokat, ünnepköröket is. A művészeti tevékenységek komplex módon való megélése az intellektuális ismeretek elmélyülését, a személyiség sokoldalú fejlődését segíti elő.

Friss hírek