A február a nyár kivételével minden évszak szépségét megmutatta számunkra. Közel 10 centis hó, ködös borongás, és ragyogó tavaszt idéző verőfény egyaránt osztályrészünk volt a farmon. Reggelente kopogós világba érkeztünk, de a délelőttök még a havas napokon is átmelegítettek bennünket. Ebben persze osztályrésze volt a szorgos munkának is. Rendszeresen frissítettük az istálló szalmaágyát, laktató szénát és lucernát hordtunk az etetőkbe, feltörtük az éjjelente befagyott itatókat, és tereprendezéssel készülődtünk a nem is oly’ lassan kibontakozni akaró tavaszra. Erdőjárással színesítettük a napokat, nyomot olvastunk, igyekeztünk megfejteni a természet rejtett mintázatait. Vajon miért pont úgy nő egy fa, miért pont ott bújik ki egy-egy növény az avarból, miért fagyos és havas a talaj egy ponton, míg tőle pár centire már tocsogó pocsolya gyűlik, és ha nem látjuk a napot, akkor honnan tudhatjuk, merre van észak? A természet ezekre a kérdésekre mind-mind választ ad számunkra, csak nyitott szemmel, füllel és szívvel kell járnunk benne. Mi megpróbáltuk megtalálni a válaszokat, miközben hol hógolyózva, hol pedig a ragyogó napfénytől mámorosan tornamutatványokat bemutatva szívtuk magunkba a hol még szunnyadó, hol már álmából ébredezni kezdő természet éltető erejét!