MI A WALDORF?

(Az IGY 2012. február 11-én keltezett szövege, Vekerdy Tamás 2012. március 8-án továbbított szövegváltoztatásai, valamint a Tanácsadó Kör 2012. március 12-én megtartott ülésén megbeszéltek szerint javított és részben átszerkesztett szöveg. A szövegjavaslatot Mesterházi Zsuzsa készítette 2012. március 15-én a Tanácsadó Kör megbízásából. A Tanácsadó Kör által kis módosításokkal jóváhagyva 2012. március 20-án. AzIGY (márc.24) elé terjesztett módosítási javaslatot Barabás Kata készítette.)

ALAPOK

A Waldorf-intézmények (óvodák, iskolák, pedagógus-képzések) szellemi alapját a Rudolf Steiner által kidolgozott antropozófIa irányultságú szellemtudomány alkotja. Az ebből származó világ- és emberismeret eredményezte a Waldorf-pedagógia nevelésművészeti gyakorlatát. A Waldorf-intézmények tanító és nevelő munkájának, valamint az intézmények szervezeti felépítésének és működési rendjének összeillesztése a szellemi alapok és a nevelésművészeti gyakorlat alapos ismeretét kívánja meg a pedagógusoktól, illetve ezek elfogadását vagy tudomásul vételét a fenntartóktól és a szülőktől.

− A szellemi alapokból kiinduló embertani tudás a pedagógusok számára megkerülhetetlenül szükséges, de nem képezi a tanítás/nevelés tartalmát. A Waldorf-intézményekben alkalmazott tanítási/nevelési eljárások a szellemi alapok ismeretéből és a tanítási tapasztalatokból együttesen származnak, és továbbfejlesztésük is csak ilyen módon lehetséges.

A Waldorf-iskola a tanító/nevelő munkájában a Waldorf-pedagógiát alkalmazza. A pedagógiai alapelveket, a tanítás tartalmait, a módszeres eljárásokat a Waldorf-tanterv foglalja össze. A tanterv kiinduló alapot jelent, amelyet folyamatosan kiegészítenek a diákokból érkező „jövő-impulzusok”. A tanítók/tanárok az embertani és nevelésművészeti tudásuk és képességeik segítségével kapcsolják össze a tantervi ismeretet a diákok egyéni ismeretével, és formálják azt egységes egésszé.

– Az intézményműködtetés önigazgatáson alapul, a „szabadság-egyenlőség-testvériség” hármas eszmerendszerét alkalmazva törekszik jövőbe mutató szociális formák kialakítására.

– Az intézményi közösségben, lehetőleg minél több szülő bevonásával, folyamatos és tudatos, önismeretre irányuló szellemi munka folyik.

a)  A PEDAGÓGIA LÉNYEGÉRŐL

A Waldorf-iskolákban folyó nevelés-oktatás az intézmények által közösen kidolgozott és államilag engedélyezett Waldorf-iskolai kerettanterv alapján történik, amely összhangban áll a nemzetközi Waldorf-tantervekkel, ugyanakkor megjeleníti a magyar kultúra értékeit és épít az elmúlt nyolcvan év Waldorf-pedagógiai tapasztalataira, kutatásaira. A Waldorf-tanterv segít abban, hogy a gyermekek a számukra fontos dolgok legjavát elsajátíthassák; előmozdítja belső fejlődésüket, inspirálja őket képességeik fejlesztésében és a világgal való egészséges viszony kialakításában. A nevelés-oktatásnak mind a közös, mind az egyéni adottságok kölcsönhatásában kell működnie.

A Waldorf-pedagógia egységes és teljes körű, az óvodát, az általános iskolát és a középiskolát magába foglaló nevelési rendszer. Az iskola az egységes tanterv folyamatával és tartalmával a gyermekek gondolkodását, érzését és akaratát életkoruknak megfelelő módon fejleszti, az ébredő teljes emberi individualitás megszólításán keresztül.

Az évfolyamok tantervében az egyes tárgyak kapcsolódnak egymáshoz. Mivel a tantárgyak a gyermekek és a serdülők fejlődési szakaszaihoz igazodnak, lehetővé teszik az egyén sokoldalú, életkorhoz illeszkedő fejlesztését. Ez magába foglalja például a tudás, a kulturális, a szociális és érzelmi képességek, továbbá különféle gyakorlati és művészi készségek megszerzését.

Az egyes Waldorf-iskolák közös kerettantervvel összhangban álló saját pedagógiai programjai kiegyensúlyozott nyelvi, matematikai, természet- és társadalomtudományos, bölcsészeti, képzőművészeti, kézműves, előadó művészeti, testnevelési és gyakorlati munkatapasztalatot adó tanítási tartalmakat és eljárásokat írnak le, amelyek megfelelnek a diákok életkori sajátosságainak, szükségleteinek és figyelembe veszik a helyi lehetőségeket.

Minden Waldorf-intézmény megfogalmazza küldetését, céljait és világosan kimondja, hogy Waldorf-pedagógiai elvekre épít. Az iskola küldetése, elvei, programja és gyakorlata között összhang áll fenn.

A tanárok, azaz a Tanári kollégium a felelős a pedagógiai program megvalósításáért, és folyamatosan törekszik a Waldorf-tanterv megújítására. Pedagógiai fejlesztő-kutató munkájukhoz alapul veszik és tanulmányozzák a Waldorf-pedagógia eredeti forrásait, illetve gyakorlati tapasztalatait, útmutatásait. Ezeknek az útmutatásoknak a megértése a teljes kollégium és minden egyes tagja kollegiális együttműködésében fejlődik. A tanárok felelősek a tanterv rendszeres áttekintéséért, értékeléséért és fejlesztéséért.

A Waldorf-iskolában a tanári kollégium rendszeres szóbeli és írásbeli értékelést ad minden tanuló fejlődéséről minden életkorban, és ezeket nyíltan, kellő időt biztosítva osztja meg a családdal. Az iskola a tanulók teljesítményéről megfelelő dokumentációt vezet.

Teljesen átlátható, hogy milyen kapcsolat van az iskola és az általa kínált egyéb kiegészítő programok között (nyári táborok, délutáni foglalkozások, szakkörök, diákcsere, tanterven kívüli munkatapasztalat, iskola előtti és utáni programok, sajátos nevelési igényű oktatás, szemináriumok, képzések, intézmények stb.). A kiegészítő programok működtetése nem ütközik az iskola céljaival.

A Waldorf-pedagógia fő feladatai:

– megteremti azokat a feltételeket, amelyek minden gyermek egészséges fejlődéséhez szükségesek,
– képessé teszi a gyermekeket arra, hogy felismerjék saját életfeladatukat,
– elősegíti olyan képességeik kibontakozását, amelyek a társadalom épülését szolgálják.

A Waldorf-iskola főbb jellemzői:

  • A nevelést-oktatást a kéz – a fej – és a szív egyensúlya jellemzi, amely a testet, a lelket és a szellemet táplálja.
  • A tananyag út (nem cél), amelyet helyesen értelmezett módszertan jellemez; a tanítás és a nevelés alapja a gyermek testi, lelki, szellemi fejlődése; útja a gyermek valódi lényének megismerése.
  • Rendszerint egy tanár kíséri a gyermekeket és tanítja a közismereti tárgyakat az első hat-nyolc évben osztálytanítóként.
  • Az osztályközösség lehetőség szerint fennmarad a buktatás elkerülésével, a diákok helyzetét egyénileg mérlegelve.
  • A Waldorf-pedagógiai módszerek következetes alkalmazása motivációs és fegyelmezési kérdésekben
  • Az óra- és napirendek az életkori sajátosságoknak és a tanítás ritmusának figyelembe vételével készülnek.
  • Az iskola mindennapjait átszövik a közösséget alakító és erősítő tevékenységek: hóünnepek, évszakünnepek, az éves ritmushoz igazodó ünnepek, kirándulások, gyakorlati munka, színdarabok stb.
  • Nincs osztályzás – ahol a törvényi lehetőségek ezt megengedik –, ehelyett szöveges értékelés készül, amelyben a diák teljesítményének leírása mellett fejlődését is értékelik és elismerik, impulzusokat adnak a további munkához.
  • A pedagógiát áthatja a művészi nevelés és művészettel nevelés.
  • Az iskola életét és a tananyagot a természet közeliség, illetve a goethei természetszemlélet jellemzi.
  • Különleges tantárgyak: az euritmia, a Bothmer-gimnasztika és a formarajz.
  • A tanórák tantárgy-blokkokra (epochák),szakórákra és egyéb tanítási formákra oszlanak.
  • Az idegennyelvórák az első osztálytól megjelennek.
  • Az iskolák független, nem felekezeti szabad vallásórákat kínálhatnak.

b)  AZ INTÉZMÉNYMŰKÖDÉSRŐL

Az iskola önálló, független intézmény. A Waldorf-intézmények működésére jellemző az önigazgatás, a tanítók, tanárok pedagógiai autonómiája, a szülőkkel való folyamatos együttműködés.

Minden Waldorf-iskola szervezeti működése azoknak az alapelveknek a megvalósítására törekszik, amelyeket Rudolf Steiner a szociális élet hármas tagozódásáról fogalmazott meg. Eszerint a Waldorf-pedagógia legfontosabb célja a teljes társadalmi közösségi élet megújítása. Az iskolák intézményi működésével kapcsolatban „tanárköztársaságról” beszél. Ebből következik, hogy az iskolák igazgatását, vezetését a tanárok az általuk választott önigazgatási formában látják el. Az intézmény vezetésébe bevonhatják a fenntartó, illetve a szülők képviselőit is, egy erre a célra létrehozott csoportba.

A szociális hármas tagozódás a társadalmi élet fő területei, a gazdasági szféra, a jogi-politikai, valamint a kulturális-szellemi szféra közötti összefüggésen alapul. A kulturális vagy szellemi életben a vezérelv a szabadság; a jog és politika világában az egyenlőség és az igazság; a gazdasági életben pedig a testvériesség elvének kell meghatározónak lennie. A szellemi szféra szabad működését a jog kell garantálja és a gazdaságban megtermelt javak fedezik a költségeit. A működéshez szükséges pénz áramlását a jogi élet szabályozza, biztosítja.

− A Waldorf-iskolák megfigyelik, elemzik, feldolgozzák a társadalom aktuális működésével kapcsolatos tapasztalataikat.

A fentiekből következik, hogy az iskolák a szabad szellemi élet intézményei. Meg kell felelniük a mindenkor hatályos jogszabályoknak, melyek azt is rögzítik jelenleg, hogy az iskolák fenntartására egyesületek, alapítványok, az egyházak, illetve az állam jogosult. A Waldorf-iskolák fenntartói az alapító szülők akaratától függően jelenleg egyesületek, illetve alapítványok lehetnek. A gazdaságban keletkezett pénzt az állam, illetve a fenntartó szülők az iskola fenntartóján keresztül juttatják el az iskolának. A fenntartónak van joga az elsődleges törvényességi felügyeletre is az iskola, mint intézmény fölött. Az iskola költségvetése a fenntartó és az iskola párbeszéde során alakul ki. A tanári önigazgatásról a Kerettanterv vonatkozó részében jogszabályszerűen rendelkezik. Ezen belül iskolánként más és más struktúrát alakíthatnak ki a benne dolgozók.

A Waldorf-intézmények törekednek az együttműködésre, a nevelés-oktatás kapcsolódik a helyi adottságokhoz, feltételekhez, az iskolák aktívan részt vesznek saját helyi közösségeik életében. Emellett együttműködnek más hazai vagy külföldi Waldorf-intézményekkel is. Az összefogás magas szintű formája a Magyar Waldorf Szövetségben vállalt tagság, illetve részvétel a nemzetközi Waldorf-pedagógiai szervezetek munkájában.

c)  A PEDAGÓGUSKÉPZÉSRŐL

A Waldorf-pedagógus munkájához elengedhetetlenül hozzátartozik a folyamatos továbbképzés és önképzés.

A képzés legfontosabb elemei: az antropozófai irányultságú szellemtudományból kiinduló antropológiai tanulmányok, a Waldorf-pedagógia módszertana, a művészi-alkotó tevékenység és a szociális kompetencia.

A Waldorf-pedagógusképzés a felsorolt területeken a következő célokat fogalmazza meg:
– A pszichológiai-pedagógiai embertani tudásnak a gyermek szemlélő megértéséhez kell vezetnie.
– A módszertani oktatás célja a tananyag embertani elmélyítése, és annak megértése, hogy az oktatás szándékai miként érvényesülnek.
– A művészi gyakorlatnak – festés, agyagozás, zene, dráma, euritmia, beszédképzés – kell az utat előkészíteniük ahhoz a személyes átalakulási és érzékennyé tevő folyamathoz, amely mind a művészi alkotást, mind a pszichológiai megismerést támogatja.
– A szociális együttműködés gyakorlása segíti az emberek és a világ iránti érdeklődés kialakítását és fenntartását.

A képzés és önképzés során kialakíthatók a tanári hivatáshoz szükséges legfontosabb erények: motiváció, önrefexió, érdeklődés, lelkesedés, kezdeményezőkészség és szaktudás.

A Waldorf-iskolában a pedagógus-munkakörök betöltéséhez szükséges végzettségeket “A magyar Waldorf-iskolák kerettanterve” szabályozza.

d)  A SZÜLŐK SZEREPÉRŐL

A Waldorf-iskolákban rendkívül fontos a szülők és tanárok szoros együttműködése. A szülők különböző szinteken vesznek részt az iskola munkájában. Néhányan fenntartói szerepet is vállalnak, mások az iskolán belüli önkéntes képviselői csoportokhoz csatlakozhatnak, amelyek bizonyos területekért vállalnak felelősséget.

A szülők és a tanárok a havi rendszeres szülői esteken találkoznak, ami a párbeszéd elsődleges színtere a Waldorf-iskolában. Itt nyerhetnek tájékoztatást a szülők arról, mi miért történik gyermekeikkel a tanítás és az iskolai rendezvények során az iskolában. Itt kaphatnak válaszokat az iskolával kapcsolatos kérdéseikre. Itt fogalmazhat meg kéréseket az iskola a szülők felé, a családi élet tiszteletben tartásával. Itt születhet meg az a kapcsolat, aminek a hitelességén múlik, hogy a szülők, mint gazdasági fenntartók valóban adományként mondjanak le az iskola fenntartására adott pénzükről.

Minden Waldorf-iskola tulajdonképpen egy szociális tér, ahol a közösség tagjai önnevelés által alakítják magát a közösséget. A tagok egyéni tudásukat és képességeiket a közösség javára fordítják egyéni feladat- és felelősségvállalással. Így az iskolák állandóan fejlődő, organikus közösségek,szellemi és munkaközösségek, kulturális szervezetek, ahol a tanárok és a szülők aktívan részt vesznek az iskola életében, viselik a szétosztott szerepeket és végrehajtják a felelősségükből fakadó feladatokat.

     Letoltheto PDF     ÚT A MINŐSÉGHEZ
     Letoltheto PDF     HÁGAI KÖR  2016.05.07.
     Letoltheto PDF     MI A WALDORF?

A WALDORFRÓL RÖVIDEN

A Waldorf-pedagógia tartalmát és módszereit a gyermekek életkori sajátosságaiból és azok változásaiból meríti és teszi gyakorlattá. A Waldorf-iskola gyermek- és személyiségközpontú, képességfejlesztő iskola, melyben a művészeti és gyakorlati készségek fejlesztése azonos súlyú a közismereti képzéssel.

A Waldorf-iskola 

  • sokoldalúan fejleszti a gyermek testi, lelki és szellemi készségeit,
  • megteremti az ehhez szükséges feltételeket;
  • az életkornak megfelelően az egyéni vélemények, vélekedések, világlátás kialakítását támogatja a helyett, hogy meggyőződéseket közvetítene;
  • elismeri és tiszteletben tartja minden diák egyediségét, individualitását;
  • támogatja a tanulóban a világ megismerésére irányuló kíváncsiságot,
  • a környezet iránti felelős magatartást és tenni akarást.
Sajátos tanulási és tanítási folyamatok
A Waldorf-iskolákban epochális tanítás, szakórák, gyakorlatok és projektek rendszerére alapul az oktatás. Az iskolai élet szervezése, az óra- és napirendek kialakítása az életkori sajátosságoknak és a tanítás ritmusának figyelembe vételével történik.
A közismereti tárgyak oktatása epochális, ciklikus rendszerben történik. Ez azt jelenti, hogy három-négy héten keresztül a tanítás első két órájában, az ún. főoktatás keretén belül folyamatosan ugyanazzal a tantárggyal foglalkoznak. Ezután következnek a szakórák (pl. idegennyelv, művészeti tantárgyak). Természetesen ez utóbbiak esetében ha összefüggő feladat vagy projekt jellegű munka adódik, akkor ezeket is lehet  tömbösített formában, epochálisan tanítani.
Osztálytanító kiemelt szerepe
Minden osztálynak saját osztálytanítója van, aki ideális esetben nyolc évig kíséri az osztályt. Az osztálytanító tartja a reggeli főoktatást és a képesítésének megfelelő szakórákat a saját osztályában.
A tanulói teljesítmények szöveges értékelése
A Waldorf-iskola rendszeres szóbeli és szöveges írásbeli értékelést ad minden tanuló fejlődéséről minden életkorban, osztályzást a 10-11. osztályig nem alkalmaz, onnantól a szöveges értékelés mellett a továbbtanulási rendszer miatt osztályzatokat is ad..
Művészi nevelés, művészettel nevelés
A komplex művészettel való nevelési program – a Waldorf-szemléletű művészetoktatás – a maga összetetten kezelt, elsősorban a szociális és érzelmi kompetenciák fejlesztésére ható, minden tanulóra kiterjedő sajátos művészeti tevékenységekkel egyenlő módon és mértékben fejleszti a gyermek intellektuális, érzelmi és cselekvésben megnyilvánuló – gyakorlati – képességeit. Ezért a művészi készségek fejlesztése mellett alkalmas a tanulási és viselkedési problémák kialakulásának megelőzésére, az egészség megőrzésére.
A „Waldorf művészeti nevelés” tantárgyai a közismereti tárgyakkal egységes tantervet alkotva a kötelező órák részei.
Vallásos nevelés 
A Waldorf-iskola fontosnak tartja a gyermek természetéből adódó spontán vallásosság  gondozását.  A szabadvallás-oktatás ennek lépésenkénti tudatosulásához nyújt támaszt. A szellemi dolgok irányában megnyilvánuló érzés az, amit a tanárok ápolni kívánnak, nem pedig a bennük való hit.
Speciális tantárgyak oktatása
A tantárgyak között megjelennek a speciális Waldorf-tantárgyak: az euritmia, a mozgás és testnevelés és ezen belül a Bothmer-gimnasztika, a kertművelés, illetve a  felekezetektől független szabad vallás órák.
13. osztály
A tizenharmadik évfolyam az érettségire való felkészülést szolgálja.
Ünnepek
A Waldorf-iskolák évmenetét a világban az adott kulturális közeg ünnepei határozzák meg. A kultúra mint az „életet-szabályozó elv” minden szellemi működés legfőbb hatóereje. Magyarországon a keresztény ünnepkör határozza meg az év rendjét.
A nemzeti ünnepeinket életkoronként más és más, szintén az iskolák által (a jogszabályok által meghatározott keretek között) tudatosan meghatározott módon ünneplik meg.
Tankönyvhasználat sajátosságai 
A Waldorf-iskolában a tanítás záloga és a tudás forrása nem a tankönyv, hanem a tanár. Ő választja ki azt a tananyagot és tanulási formát, amely a gyerekek adott csoportjának leginkább megfelel. Maguk a gyerekek készítik el könyveiket, nyomtatott tankönyv használata csak felsőbb osztályokban fordul elő.
A napközi szerepe
A Waldorf-iskolákban délutánonként fenntartott napközi elsősorban a gyerekek szociális kompetenciáit fejleszti. A fantázia erőket megmozgató és testi ügyességet kívánó szabad- és a pedagógus által vezetett (többnyire udvari) játék a napköziben töltött idő meghatározó eleme.
Szülői szerep
A Waldorf-iskola mindig szülők elhatározásából jön létre. A szülői munka azonban nem ér véget az iskola elindításával, mivel az ott dolgozó pedagógusok nevelő partnerként tekintenek a szülőkre. Annak érdekében, hogy elveiket, gyakorlatukat, értékrendjüket harmóniába hozzák, a tanárok rendszeres szülői esteket szerveznek az osztályba járó gyerekek szüleinek.
Sajátos iskolai szerkezet
A Waldorf-iskolák az általános műveltséget megalapozó képzés mellett a kerettantervből adódóan ellátják az alapfokú művészetoktatás feladatait is. A fenntartói tevékenységet a szülői közösség a civil szervezetekről szóló jogszabályok keretei között látja el, jelentékeny önkéntes személyes közreműködés vállalásával és az intézményfenntartói cél anyagi támogatásával.

WALDORF-ISKOLÁK TÖRTÉNETE

Az első Waldorf-iskola 1919. szeptember 7-én, Stuttgartban nyílt meg, melynek pedagógiai alapjait Rudolf Steiner 1906-tól kezdődő előadássorozatában fejtette ki.
Kilencvenhat évvel ezelőtt a háborút vesztett Németországban katasztrofális gazdasági helyzetben, úgyszólván a legnagyobb nyomor közepette született meg a leghatalmasabb szellemi iniciatíva: a WALDORF-iskola.
Egy iskola, amelyet eredetileg Emil Molt alapított a Waldorf Astoria Cigarettagyár munkatársainak gyermekei számára. Emil Molt 13 éves korára elvesztette szüleit. Először Törökországban dolgozott, majd haza kellett jönnie, és Stuttgartban folytatta életét. 1906. január elsején, többedmagával alapította meg a Waldorf Astoria Cigarettagyárat. Pár évvel később ismerkedett meg Steiner úrral, akinek előadásait szívesen hallgatta. Az előadások hatására született meg benne a döntés, hogy ingatlant vásároljon, és felkérje doktor Steinert egy iskola alapítására. 1919. szeptember 7-én, 256 munkásgyermekkel indult a Waldorf-iskola, amelyből egy világméretű mozgalom keletkezett.
Az iskola működtetéséhez Emil Molt teremtette meg a szükséges feltételeket, és Rudolf Steinert kérte fel az iskola pedagógiai vezetésére. Steiner már nyilvános fellépésének kezdete óta sokszor beszélt az iskolarendszer szükséges átalakításáról. Olyan pedagógiát és szociális formát kellett megteremteni, amely megóvja az iskolákat a bolsevizmusnak, amerikanizmusnak és jezsuitizmusnak az oktatás területén fellépő, hanyatló hatásától. A hármas tagozódás mozgalomból megszülető új iskolának három alapprincípiuma:
– szellemtudományos emberismereten alapuló pedagógia,
– autonóm nevelői kollégium,
– szabad pénzből történő finanszírozás.
1919. szeptember 7-én az iskola felavatásának alkalmából Emil Molt és Rudolf Steiner tartottak beszédeket. A gyermekek szülei érezték, hogy amiről Steiner és Molt beszélt, az olyasmi, amit a kor szelleme követel, és ez a szülőkben megértést és lelkesedést váltott ki, ami az iskola jövőjét biztosító áldozatos tettekké vált.
Részletek Emil Molt beszédéből:
„…Ezért örüljetek, Gyerekek, hogy élvezhetitek ezt az iskolát. De ha ennek ma még nem is tudjátok a teljes horderejét megérteni, mutassátok majd meg, ha elbocsát benneteket ez az iskola, hogy megálljátok a helyeteket az életben, boldogultok az élet követelményeivel, mutassátok majd meg akkor a világnak, hogy milyen pompás gyümölcsei vannak ennek az új tanítási mód-szernek, amely derék, céltudatos embert farag belőletek.
De azzal is tisztában vagyunk: amit itt létrehozhattunk, az csak a kezdet kezdete. Nehéz teher és nagy felelősség hárul azokra, akik magukra vállalták ezt a feladatot, és talán azok a támadások is nagyok lesznek, amelyek idővel számos oldalról érnek majd minket; de egyvalamit már ma kimondhatunk: a bennünk lévő akarat olyan elszánt, a gondolatok olyan erőteljesek, a bátorságunk olyan nagy lesz, hogy mindazokat a dolgokat, amelyek esetleg gátolni szeretnének minket, le fogjuk küzdeni, mert tudjuk, hogy milyen magas célra törekszünk, és mert állandóan tudatában leszünk annak a felelősségnek, amelyet magunkra vállalunk.
És Önök, tisztelt Tanárok, akik ezt a munkát elvállalták, akik bevezetést nyertek abba a szellemiségbe, amelynek ezt az iskolát éltetnie kell, Önök tudják, hogy ezzel milyen óriási felelősséget szabtak ki Önökre, és mindannyiukhoz fordulok kérésemmel, akik a Waldorf-iskolában tanárként működnek majd: legyenek, velem együtt, teljes egészében e felelősség rendkívüli súlyának tudatában és úgy, mint én, soha ne szűnjenek meg e felelősséget mindenkor mélyen átérezni.
És most, igen tisztelt Megjelentek, amikor átadom ezt az intézményt a waldorfosoknak és a köz szolgálatának, akkor teljes szívemből kívánom: uralkodjék benne ismét az a szellem, amelyet egy Goethe, egy Schiller, egy Herder vagy bárhogy hívják is, az elmúlt korok nagy szellemi hősei hoztak közel hozzánk. Ha ez megvalósul, akkor mi mind, akik a felelősséget viseljük, emlékezni fogunk arra, hogy mely szellemi erők szolgái vagyunk.”
Ez a 12 évfolyamos, „egységes nép-, és felsőbb iskola” mindenki számára nyitva állt addig, míg a nemzetiszocialista rendszer be nem tiltotta.
1945 után a Waldorf-pedagógia az egész világon elterjedt, újabb és újabb iskolák nyitották és nyitják meg kapuikat. Mára a világ legnagyobb alternatív iskolai hálózatának részeként a lakott kontinensek 60 országában, több mint 1000 iskola (óvodákkal és gyógypedagógiai intézményekkel együtt több mint 3000 intézmény) és több mint 100 tanárképző intézmény működik.

     Letoltheto PDF    A WALDORF-ISKOLÁK TÖRTÉNETE

A WALDORF MAGYARORSZÁGON

A két világháború között dr. Göllner Mária kezdeményezésére Magyarországon nyílt meg az egyik első „külföldi” Waldorf-iskola: a Kissvábhegyi Waldorf Iskola és Internátus. 1926 és 1933 között az első hazai kéttannyelvű, koedukált, óvodával egybekötött magániskolaként működött. A második világháborút követően az alternatív gyakorlatot folytató iskolák közül a Pesthidegkúti Waldorf Iskola 1989-es indulásával Közép-Kelet-Európában és Magyarországon elsőként törte meg – civil kezdeményezésre – az állam általános iskolai oktatási-nevelési monopóliumát.
A Waldorf-óvodák, iskolák és képzések – az egyházi intézményeken kívül – a legnagyobb intézményszámmal, gyermek- és pedagóguslétszámmal rendelkező, nem állami, nem önkormányzati köznevelési hálózatot alkotják hazánkban. A Waldorf-pedagógia az egyetlen reformpedagógiai irányzat, mely az utóbbi két évtizedben országos hálózatot alakított ki Magyarországon saját tanárképzésekkel és szakmai szolgáltató intézettel (Waldorf Ház Pedagógiai Szolgáltató Intézet).
A hálózatot – civil egyesületként – a Magyar Waldorf Szövetség fogja össze. A Szövetség 2013-ra az új Nemzeti Alaptanterv alapján megújította a Waldorf-iskolák Kerettantervét, a Waldorf-Óvodapedagógiai Programot, valamint létrehozta saját pedagógiai szolgáltató intézményét.
Hazánkban ma 32 településen működik Waldorf-óvoda és 24 településen Waldorf-iskola. Budapesten 4, Solymáron 2 képző intézmény segíti a pedagógusok felkészülését és továbbképzését.

 

     Letoltheto PDF     A WALDORF ITTHON

GYIK 1-page-001

GYIK 3-page-001

A Waldorf-pedagógia iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk:
Carlgren, Frans: Szabadságra nevelés
Edmunds, L. Francis A Waldorf-pedagógia
Finser, Torin M.: Vándorúton iskolában
Lindenberg, Christoph:  Waldorf-iskolák
Soesman, Albert: Tizenkét érzék
Wilkinson, Roy: Iskolázás a józan ész szabályai szerint
Rudolf Steiner művei, többek közt:
Steiner, Rudolf: Gyermeknevelés
Steiner, Rudolf: Emberismereten alapuló nevelés és oktatás
Steiner, Rudolf: A nevelés művészete / Metodika-didaktika
Köhler, Henning: Félénk, szomorú és nyugtalan gyerekekről
Köhler, Henning: Rossz gyerekek pedig nincsenek
Payne, Kim John: Egyszerűbb gyerekkor
Szülők iskolája I.
Nevelésről szülőknek II.
Gajdos András: Az ember énekel
Kocziha Miklós – Szecsődi János – Vincze Erzsébet: Számolás-mozgás-ritmus – Matematikaoktatás a Waldorf-iskola első négy évfolyamában
Kulcsár Gábor: Az írás-olvasás tanítása a Waldorf-iskolában
Payne, Kim John: Gyermekeink játékai
Poplawski: Euritmia
Szentkúti Márta: Az évkör ünnepei
Székely Anikó: Égi lajtorján
Tolnai Antal: Teaching English in the First Eight Classes of Waldor Schools – Angoltanítás a Waldorf-iskola első nyolc évében