Az ünnepekre való ráhangolódás folyamata nagy hangsúlyt kap a Waldorf-iskolák életében. Jó, ha ezt az iskola és a család összhangban tudja megélni. Ehhez a ráhangolódáshoz nyújtjuk segítségül e gondolatokat a Napra-Forgató kiadványból:

„Az Advent a várakozás ünnepe. Várakozás a belül megszülető fényre. Várjuk, hogy eljöjjön a fordulópont és a világunk újra elinduljon a sötétségből a fény felé.
Az advent előkészületi idő, minden gyermeknek várakozással teli időszak, hiszen hamarosan itt a Karácsony.
A Waldorf-iskolákban ilyenkor készülünk az Adventi Kert, illetve más néven a spiráljárás ünnepére, ahol fenyőágakból kirakott csigavonal kacskaringós útját járják be a gyerekek – és a vállalkozó kedvű felnőttek is.
A spirál közepén levő nagy gyertyáról, a Krisztusi nagy fényességről ki‐ki meggyújthatja saját kis piros almába szúrt gyertyáját, lelkének belső fényét. Ezzel a fénnyel visszafelé indulunk a spirálúton és letesszük almánkat körben a csigavonalra.
A mitológiában a spirál a lélegző kozmosz jelképe. Maga a latin „spiro” szó is a lélegzetre utal. Létezésünk elengedhetetlen feltétele a lélegzés és talán az élet spirálvonalainak bejárása is. A spirálban benne van az élet körforgása, a lélek átalakulása, az örök újrakezdés, az újjászületés. A spirál lehetőség is egyben, hogy ha vissza térünk valahová, akkor új, magasabb szinten folytatódjon az életünk. Ugyanaz a motívum tér vissza újra és újra, de mégis mozog, változik, halad előre. A belülről kifelé tartó csigavonal a kiáradást, a lendületet, a nyitást, az újjászületést jelzi. A kívülről befelé vezetett vonalban ott van a bezárulás, a külvilágtól visszavett energiák, a befelé figyelés, a megérkezés.”

ADVENTI KIADVÁNY