Szülők – egy kicsit másképp

dr. ABU SALEM NASER Jordániából

A Waldorf-iskola kulturális küldetése a szociális közösség, az egyéni képességek, akaratok, szempontok feletti találkozás, amely nemzetközi szinten a különböző nyelveken, vallásokon és kultúrákon átívelő, közös szellemiséget is jelenti egyben. Ideális esetben ez a sokszínűség már gyerekkortól megjelenik, a gyerekek természetes módon nőnek bele annak megtapasztalásába, hogy a világ sokszínű és érdekes, telis-tele van izgalmas, különleges, felfedezésre váró csodákkal. Számunkra ezért is mindig örömteli, amikor a közösségünkben valamilyen formában megjelenik a „világ”, nyílik egy ablak, amelyen keresztül tágíthatjuk a világlátásunkat, a gyerekek tapasztalatiságát.
Dr. Abu Salem Naser jordán-magyar állampolgár, a szülei Palesztinából származtak, a mai Izrael területéről az 1948-as háború következtében érkeztek Jordániába.
“Jordániában születtem és ott is jártam végig az iskolát, 1984-ben ösztöndíjasként érkeztem Magyarországra, a magyar nyelv elsajátítása után a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytattam tanulmányaimat történelem szakon.
Az egyetem elvégzése után kötelező katonai szolgálat miatt haza kellett mennem.
1993-ban tanulmányaim folytatása miatt visszatértem Magyarországra, és felvételt nyertem a doktori program PhD-képzésére. 2001-ben egyetemes gazdaságból doktoráltam.
2002 óta arab-magyar tolmácsként és fordítóként dolgozom többek között bíróságokon, a rendőrségen, a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatalnál és számos fordítóirodának is.
Jordánia a Közel-Kelet legbékésebb országa, az ország földrajzi fekvése miatt fontos szerepet játszik a térségben. Az országban nagyon sok látnivaló van, elsősorban történelmi műemlékekre és vallási szent helyekre gondolok, hiszen ott folyik a Jordán-folyó, az ország nyugati határán található a híres, ásvánnyal és nyomelemmel teli Holt-tenger. Délen, a sivatagban található Petra városa, az ún. sziklaváros, mely egyedülálló a világon. Onnan délebbre, a Vörös-tenger partján fekszik a gyönyörű Aqaba városa, melyet inkább ősszel, kora tavasszal vagy télen érdemes felkeresni, akkor elviselhető az időjárás, nyáron viszont nagyon meleg van.”
Csodás felvételeket találtok Jordániáról:    ••••►


BAJKÁN LÁSZLÓ angol nyelvtanár

Bajkán László (Waldorf-szülő, háromszoros apuka) végzettsége szerint angol nyelvtanár és alkalmazott nyelvész, éppen minősülő gimnáziumi tanár, párjával, Verával együtt Waldorf-pedagógus (portfólió és portfólia) és ebből következően modernkori polihisztor, akit minden érdekel, a matematikától a focin át Parsifalig, a nyelv és a költészet, egyáltalán, a titkok, a szemnek láthatatlanok, és persze a gyerekek, a kicsik és a kicsit nagyobbak. Lacinak több verseskötete, könyve jelent már meg, díjazottja volt év pedagógus-költője pályázatnak, emellett rendszeresen fordít, többek között az Ifjú Sherlock Holmes történeteinek fordítása is a nevéhez kapcsolódik. “Első verseskötetem Forrás a száj címmel látott napvilágot a szülővárosomban, Hajdúböszörményben Komjáthi Balázs A tűnődés ára című könyvének párjaként. Azóta mást is írtam, sokféle könyveket, például a legendás Titkos Angliát. Tavaly a könyvhétre jelent meg Az egyenes út című művem, amely az érzékeken túli világról szól és arról, hogy elérkezett az idő: nekünk is hozzá kell tennünk ehhez a láthatatlan titokzatossághoz valamit. Fordítok is mostanában, verseket, regényeket. Jelenleg éppen az Ifjú Sherlock Holmes lélegzetelállító kalandjain dolgozom. Egy kicsit most ebben élek.”
Ezen a ponton felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan férnek bele egyáltalán az itt bemutatni kívánt angol utak, de nyilván ez is afféle titok, szemnek láthatatlan.
És akkor az Angol Műhely és a legendás angol utak:
„A nyarakat egy jó másfél évtizede Angliában töltöm, ahol különböző diákcsoportokkal járjuk a szigetország rejtelmes helyszíneit. Igyekszünk megérteni mindazt, ami körülöttünk látható, és hozzátenni a saját részünket a távlatokhoz odakint, és a mélységekhez idebent.
2002-ben alakult meg az ifjú angoltanárokból verbuválódott Angol Műhely Kulturális Egyesület, ennek én is alapító tagja vagyok.
Hálával tartozom ötletadó barátaimnak, akikkel ilyen nagyszerű lehetőséget sikerült teremtenünk a különleges nyelvi programok szervezésére. Ennek a civil szervezetnek a segítségével tudunk tanítványainkkal eljutni az Egyesült Királyságba évente.
Magukkal ragadnak az utak. A táj szentsége, a régmúlt és a jövő szellemisége, meghívnak egy
egy gondolatra. Az utunk vezet minket, hogy elvigyen egy ismeretlen világ földábrái, kőkörei és legendái felé. Olyan elbűvölő szakrális helyeket sikerült felfedeznünk, ahol a mai napig érzékelhető bizonyos átjárhatóság a szellemi világ és a mi világunk között. Bennük keressük a válaszokat a múlt kihívásaira, és korunk kérdéseire. És ez által önmagunkra is.
Idén nyáron legendás utunkkal a Szent Grál, Arthur király lovagjai és az Uránusz bolygó nyomába eredünk.”
A következő angliai útról az alábbi linken találtok további olvasnivalót: Avalon Forever 2017    ••••►


BAKONYI ORSOLYA, a gasztroblogger

Akinek már volt alkalma találkozni Bakonyi Orsolya (Waldorf-szülő, négyszeres anyuka) kreatív és egyedi gasztronómiai alkotásaival, minden bizonnyal szívesen olvassa majd receptjeit, aki még nem ismeri Orsit erről az oldaláról, annak mindenképpen érdemes beleolvasni az alábbi oldalakba. Orsi több mint tíz éve foglalkozik komolyabban a konyha világával, ez az érdeklődés aztán Írországban fordult komolyabbra, ahol Orsit más világ, más emberek, más kultúra, más alapanyagok, megtapasztalások és óriási inspirációk várták. Az ételek közül a saláták világa áll legközelebb hozzá, mert, ahogy honlapján írja: „… változatos ízeikkel, textúrájukkal izgalmas, ízletes és egészséges világba kalauzolják az embert”.
Orsi több ötletét, receptjét személyesen is volt alkalmunk kipróbálni és az iskolában is több alkalommal szerzett nekünk kifejezetten egyedi, izgalmas és különleges kulináris élményeket. Látogassatok el Orsi salátás blogjára, valamint a Salátázó honlapjára, jó böngészést, ötleteket és persze nagyon jó étvágyat kívánunk!


BALOGH ZSUZSA, a CIRÓKA CSALÁDI NAPKÖZI alapítója

Balogh Zsuzsihoz (Waldorf-szülő, háromszoros anyuka) kapcsolódik a meditatív irodalmi szemlélődések és a meseterápiás szakkör életre hívása, és  csodálatos szappankompozíciók kerülnek ki a keze alól. Emellett ő a hajdúszoboszlói Ciróka Családi Napközi egyik alapítója:
„Olyan családi szálakból fonogatom a magam sorsát, amelyek arra tanítottak, hogy próbáljam megteremteni magamnak, ami hiányzik az életemből. Rani Manica malajziai származású író írta egy helyen édesanyjára emlékezve: „Anya tényleg egy pók. Egész életében a semmiből szőtt mindent: ennivalót, csodás ruhákat, szeretetet, taníttatást és tetőt a fejünk felé.” Csodálatos érzés arra gondolni, hogy mindannyian képesek vagyunk teremteni akkor, amikor gondolataink, érzéseink, racionális igényeink, fizikai ambícióink egy mágikus közös ponton találkoznak és valami újat, addig soha nem létezőt hívnak életre, s talán szerencsés esetben termőre fordítanak. Tíz éve annak, hogy egy nagyon elszánt kis csapattal megálmodtunk akkor még tipegő gyermekeinknek egy olyan helyet, ahol egy kitágított nagycsaládban tölthetik el óvodás éveiket. Szinte hetek alatt létrehoztunk egy egyesületet, rövid idő alatt megtaláltuk a családi napközit, mint hivatalosan is elismert intézményi formát, aztán (a megszépült múlt távlatából tekintve) rövid idő alatt megnyitottuk a Ciróka Családi Napközi kapuját, ahová 3-4 éves gyermekeink már úgy léptek be, mintha haza mentek volna. Elsőszülött lányom itt kezdett közösségbe járni, s most harmadik gyermekünk is innen megy iskolába. Ez alatt a tíz kerek esztendő alatt többször csúsztunk majdnem a padló alá, de hittel vallom, hogy a teremtés katartikus élményének emléke bármilyen helyzetben olyan erőket mozgósított bennünk, melyek mindig hozzásegítettek a továbblépéshez. Most óvoda van születőben. A szál tovább fonódik.
Talán ez a személyes példa itt és most, a finoman körvonalazódó gimnázium megfogalmazásánál erőt adhat ennek az iskolai közösségnek. Az origó erejét, ahol a függőleges és a vízszintes tengely találkozik…”


BORNEMISSZA PANNA Waldorf-babái

Az iskolánk és a Kikelet Waldorf Óvoda életét jól ismerők számára nem kell bemutatni Bornemissza Pannát (négygyermekes Waldorf-szülő), akit ezúttal a Waldorf-babák és a babavarrás világa felől szeretnénk figyelmetekbe ajánlani.
Panna a Waldorf-oviban találkozott először babavarrással: „Kedves óvónénink vezetett be ebbe a világba, ami rögtön nagy szerelemmé vált. Öröm volt látni az akkor 2 éves lányomat, ahogy le sem tette azt a kis egyszerű babát, amit varrtam neki. Azóta több mint 100 babát megvarrtam már, de mindre emlékszem, soknak egészen különös története van. Legjobban azt szeretem, ha megkeresnek, hogy szeretnék babát, és megbeszéljük, hogy az milyen legyen. Fontos hogy kinek készül!
Mert hát….. minden baba más, ugyanolyat lehetetlen készíteni. A jó minőségű alapanyagok beszerzésétől, a tervezésen, a ruhákon át az állandó tanulás, új technikák kipróbálása lehetővé teszi, hogy ne váljon monotonná a készítés. Panna azt mondja, babát varrni legalább olyan jó, mint babát kapni – ezért is szokta sokszor felajánlani ismerős anyukáknak, hogy ne vele varrassák a babát, hanem szívesen megtanítja őket rá.
„Én is áldással gondolok arra, aki engem vezetett, és legjobban, legtöbb szeretettel egy édesanya tud babát varrni a gyerekének. Így ha van rá igény, szoktam babavarró tanfolyamot is tartani. Az iskolában is szívesen segítettem a babavarrásban a hatodikosoknak, nagyon szép egyéniségű babák születtek.”
Panni babái, a babavarrás és a Waldorf-babák:    ••••►

Waldorf-baba kontra Barbie: Természetes játék a képzelőerőért
(csaladhalo.hu / Gyarmati Orsolya  2013. 04. 16. 18:01) ••••►


ELEK TAMÁS kőcsodái

Ha vendég érkezik iskolánkba, jellemzően sok dicséretet, elismerő visszajelzést kapunk a máshol nem tapasztalható ötletek, színek, díszítések, hangulatok miatt – ami számunkra megszokott és mindennapos, azt a kívülről jövő, másfajta iskolához szokott szülők, látogatók rögtön észreveszik és értékelik. Amiben biztosak lehetünk: az iskolaépületben és az udvaron minden belépő vendég meg fog állni és rá fog csodálkozni Elek Tamás (Waldorf-szülő) festett, díszített kőcsodáira és kreatívabbnál kreatívabb művészi munkáira. Tamás az iskola hajdúszoboszlói csapatának oszlopos tagja és többen hajszobrászként is ismerhetik. Annak, aki nem találkozott még a Kővilág csodáival, szeretnénk figyelmébe ajánlani Tamás nyilvános Facebook-oldalát, ahol részletesebben is ismerkedhetnek Tamás munkáival.    ••••►


FARKAS ENIKŐ DIÁNA és a jelnyelv

Farkas Diána osztálytanító, vallás- és fejlesztőtanár, valamint Waldorf-szülő életét végigkísérte a jelnyelv. Ahogy írja: ”…unokatestvérem siketen született, rengeteget találkoztunk és játszottunk együtt. Természetes volt a vele való kommunikáció, jártam vele siket diszkóba és a Siket Szövetségbe is. És persze nagyon sok kérdés merült fel bennem a siketek világával kapcsolatban: Vajon milyen lehet hangok, zene, hallott szavak nélkül élni? Csak a szemünkre támaszkodni, és nem élni át, milyen egy-egy szerelmes szó elhangzása, gyermekünk első sírása vagy például a harangzúgás. Milyen lehet siketen élni?”
Dia középfokú jelnyelvi vizsgát tett főiskolás korában, többször fordított templomban, és kutya temperamentumvizsgán is. Szeretné, ha minél többen megismernék a jelnyelvet, mert „…ez egy teljesen más világ, más nyelv, amely attól függetlenül, hogy nem hangosan folyik, ugyanolyan kifejező tud lenni, mint a beszéd – talán azzal, hogy a siketek nem hallanak, a testbeszédre, a mimikára, a gesztusokra sokkal jobban odafigyelnek, és sokkal hatékonyabban tudják kódolni ezeket, mint mi.
Azt szeretném, hogy ne húzódjanak el a gyerekeink, ha meglátnak egy jelelő párt, hiszen olyan világot ismerhetünk meg általuk, amelyről az emberek nagy része semmit sem sejt…
Láthatóság: nem a láthatósági mellényről szól ez a pont, de a lényeg ugyanaz: a látókörünkben, szembefordulva, jó megvilágítás mellett zajló, zavaró tényezőktől mentes kommunikációs helyzetben egyenlő eséllyel tudnak részt venni a beszélgetésben.
A nyolcadik osztályt már megérintette ez a világ, hatalmas odaadással és lelkesedéssel gyakorolják a gyerekek a jelnyelvet. Gréti pedig éves munkájául választotta ezt a témakört, …hát ez a célom.”
A jelnyelvről:    ••••►


A holland KEUTER CSALÁD

A Waldorf-közösségek kulturális kreatív közösségként sok különféle színnek, gondolatnak, élettapasztalatnak adnak teret és egyben lehetőséget arra, hogy minőségeiket összeadva, egymást erősítve éljenek egymás mellett a Waldorf-pedagógia és -életszemlélet keretei között. Amikor néhány évvel ezelőtt megtudtuk, hogy holland gyerekek érkeznek az iskolába, nem gondoltuk, hogy nem telik majd el sok idő, amikor magától értetődően haladjuk meg a nyelvi-kulturális különbségeket, és Lea, Febe, Christy, Gerrit és a szülők, Prisca és Hessel úgy lesznek közöttünk, mintha mindig velünk lettek volna. És hogy mit keres egy holland család Debrecenben és mi vezette őket, hogy megtanuljanak magyarul? Ehhez Hessel, az édesapa írt – remek magyarsággal – néhány gondolatot:
„Már többször hallottuk, hogy elmennek emberek külföldre dolgozni, például Hollandiába.
De nem sokszor fordul elő, hogy onnan jönnek ide. Tudni kell, hogy Hollandiában református lelkész voltam. Különböző gyülekezetekben szolgáltam, de adott pillanatban mind én, mind a feleségem, Prisca úgy éreztük, hogy Isten hív minket misszióra. Többször meglátogattuk Magyarországot, és meggyőződésünk lett, hogy feladatunk van a romák felé. Feladtuk a munkánkat Hollandiában és 2012-ben ideköltöztünk Debrecenbe.
Az élet kezdetben persze nem volt egyszerű, főleg a kommunikáció terén adódtak nehézségek: „Annak ellenére, hogy már több nyelvtanfolyamot csináltam, mégis nagyon nehéz volt kommunikálni az emberekkel. A két nagyobb gyerekünknek iskolába kellett menniük, a két kisebbnek óvodába. Az egyik barátunknak a felesége Timi néni a Waldorf-iskolában dolgozott, és igazából rajta keresztül kerültünk ide, ebbe az iskolába. Nagyon örülünk annak, hogy ilyen befogadó közösségbe kerültünk be. A gyerekek örömmel járnak iskolába.
Hessel jelenleg nehéz sorban élő romák között teljesít szolgálatot: „Ehhez a munkához az kell, hogy felépítsünk személyes kapcsolatokat az emberekkel, hogy kezdjenek bízni bennünk, és hogy lássák, hogy hosszú távú munkát jöttünk végezni. Közösséget felépíteni nem egy egynapos munka, főleg a romák között, és Isten segítsége nélkül lehetetlen lett volna. Sok magyar csodálkozik, hogy a romák miatt jöttünk ide Hollandiából. Sok embernek rossz tapasztalatai vannak a romákkal, és tudjuk, hogy nagyon sok előítélet van, mindkettő oldalról.” Hessel hozzáteszi, lehet, hogy talán éppen ezért kapták ezt az elhívást, mert „…külföldiként nekünk nincs olyan múltunk, mint a magyaroknak a romákra tekintve annak ellenére, hogy megvannak már a tapasztalataink és a csalódásaink.”
És hogy meddig maradnak Magyarországon?
„Még nem tudjuk, hogy meddig maradunk itt. Magyar kifejezés szerint ‘Isten tudja’. Természetesen néha-néha visszamegyünk Hollandiába látogatóba. Néha tör ránk egy furcsa érzés, hogy hol van az otthonunk. Egyre jobban rájövünk, hogy lehetséges, hogy nincs meg ezen a földön…. vándorlók vagyunk.”    ••••►


KISS RÓBERT, a jógázó suttogó

Kiss Robiról (háromgyerekes Waldorf-szülő) két szó juthat eszünkbe: növényekkel-állatokkal suttogó és jóga. Robi szereti a minél egyszerűbb dolgokat, a gyerekek nagy barátja, és persze azt is tudjuk Robiról, hogy a mozgás szinte minden formáját imádja, a focit különösen. Szülői fociról azt is tudjuk, hogy ha nála a labda, egy időre le kell mondanunk róla, és kapusnak lenni sem életbiztosítás ilyenkor. Robival kapcsolatban párja, Tatár Marianna osztott meg velünk néhány gondolatot:
Robi Debrecen belvárosában kisebb urbánus farmot alakított ki a családi háznál, jelenleg sok kacsával, kakassal, tyúkkal, nyuszival és az agarakkal, amik gyerekkora óta a szenvedélyét jelentik. Három agarával és éppen aktuális, még ölben levő gyermekével a legteljesebb nyugalomban sétálva, biciklizve igen látványos elemei a Békás-tó és környékének… Mostanában az íjászat is bekerült a képbe, s újabban lovat szeretne ide, az egyetem mellé. Ennek kimenetele még kétséges… Az udvaron álló óriási jurta pedig a jógaórák helyszínét jelenti, amire többen is járnak az iskolából. A jurtában kályha tüze adja a meleget ilyenkor télen,  különleges hangulatban lehet Robival jógázni. A családnak a jóga nem csak egy mozgást, vagy egy divatot jelent. Segít minket a gyerekes mindennapjainkban, a nehézségeink kezelésében, egy egészségesebb életben, csendesebb elmében. Tulajdonképpen ez az igazi jóga.
A Belső Csend Jógastúdió munkájáról még több információ:   ••••►


KOVÁCS-PETROFSZKY ZSANETT, a Hanga-képviselő

Kovács-Petrofszky Zsanett (Waldorf-szülő) a Hangák körében és a környezettudatosság terén munkálkodik.
És hogy kik/mik azok a Hangák?
„A Hangák egy támogató, egymást segítő, zöld, női közösség, a jobbító szándék iránt elkötelezett, nyitott csapat. Számukra fontos a közösség ereje, a környezettudatosság, a hazai termék iránti elkötelezettség, lehetőség teremtése nők számára, hogy aktív tevékenység formájában formálhassák környezetüket, valamint alapítványok, egyesületek támogatása adományozási rendszerben.
A Hangák környezetbarát termékei minden „zöld” háztartásban és közösségben jól használhatók:
„Nem szélsőségekben gondolkodom, hanem praktikus, köztes megoldásokban. Olyan lehetőségeket keresek a háztartásban, amelyekkel hozzá tudok adni a környezetem kíméléséhez, amelyek barátjául hívják a természetet, ihletet merítenek a gyümölcsök, növények illatából, kellően hatékonyak, és árban is megfelelőek. Ezeknek a termékeknek a legtöbbje korábban számomra ismeretlen volt, nem találkoztam velük a boltok polcain. Egyre többet ismerek meg belőlük, és használom, ajánlom azokat másoknak is, akik szeretnének kicsit ökosabban élni, takarítani, mosni, mosogatni, tisztálkodni, szépítkezni.”
A Hangákról bővebben:    ••••►


dr. KOZÁK LAJOS, az elkötelezett természetvédő

Kozák Lajos (háromgyermekes Waldorf-szülő) biológus, egyetemi oktató, a Bocskorszíj Társaság ötletgazdájának és vezetőjének környezetvédelemről vallott gondolatai:
„Vajon a nagyszülők szőlőskertjében és háztáji gazdaságában eltöltött hétvégék és nyarak, az általános iskolai biológia tanár, vagy a természetjáró sulis évek előadásai és kirándulásai tettek-e azzá, aki vagyok?
Szerintem inkább ezek segítettek megmaradnom annak, akinek mindenki születik: az anyatermészet szerves részének. Bár a középiskolás évek meghatározó tanárai elvittek a történelem, irodalom és a nyelvek világának irányába is, de végül mégis a természethez való erős kötődésem maradt a meghatározó, és így váltam biológussá, természetvédővé.
Fontosnak érzem, hogy biológusnak lenni az egy szakma, de természetvédőnek lenni inkább életfelfogás, ami bármely képzettségű ember számára alap hozzáállás kellene, hogy legyen. A mindennapjainkat meghatározó urbánus környezet, a globalizáció és a fogyasztói társadalom, a mindennapi mókuskerék sokakat messze visz ettől, és jelenleg a világ egésze egy fenntarthatatlan irányba tart. Vallom, hogy nem a véleményünk, hanem a példánk alapján fog megváltozni a világ. Így bár az egyetemi oktatáson és kutatáson keresztül a természetvédelem számomra szakma is, sokkal fontosabbnak tartom a mindennapi életünk perceiben megvalósuló mintaadás jelentőségét.
Többek között ezen okból vagyunk itt, ebben az iskolában, ebben a szellemiségben, és ez vezetett például a Bocskorszíj Társaság életre hívásakor is. A természetben eltöltött közös családi-baráti órák, napok, az élmények, a közben látott minták kitörölhetetlenül benne maradnak gyermekeinkben, jótékony hatással vannak ránk, és egymással való kapcsolatainkra is. Közös kirándulásainkra, biciklis túráinkra, élménybeszámoló előadásainkra nagy szeretettel várunk továbbra is mindenkit.
Ha pedig valaki a környezet- és természetvédelem aktuális kérdésköreiről, problémákról és megoldási lehetőségekről, érdekességekről szeretne tájékozódni, azok számára szívesen ajánlom böngészésre az Ecolounge talán kevéssé ismert zöld portálját: 
••••►


RÉZ-NAGY ZOLTÁN evangélikus lelkész

Réz-Nagy Zoltán (négygyermekes Waldorf-szülő) viszonylag későn vált szülővé: 35 éves voltam, amikor első fiunk megszületett, és éppen emiatt költöztünk Budapestről Debrecenbe, mert valahogy nem tudtuk magunkat gyerekes családként elképzelni a Keleti Pályaudvar közelében lévő Damjanich utcában.
A család békés életébe Vekerdy Tamáson keresztül érkezett meg a Waldorf: Már gyermekünk megszületése előtt is érdeklődve olvastuk feleségemmel Vekerdy Tamás gyerekpszichológus könyveit, cikkeit, és hallgattuk rádiós megszólalásait. Neki köszönhető, hogy minket a Waldorf-pedagógia is érdekelni kezdett. Úgyhogy Debrecenben gyerekeinket Waldorf-óvodába járattuk, és aztán következhetett a Waldorf-iskola, ahová immár a negyedik fiunk is jár. Lelkészek, egyházi szolgálatot teljesítő szülők, tanárok esetében rendszerint felmerül a kérdés, hogyan tudják összeegyeztetni a vallást és az antropozófiát, ez Zoli esetében is megtörténik esetenként: Lelkészként néha nekem szegezik a kérdést, hogy miért nem egyházi iskolába járatom a gyerekeimet? Erre az a válaszom, hogy egyrészt nem osztom a teológusok egy részének elhamarkodott és emiatt elmarasztaló véleményét Rudolf Steiner filozófiájáról, másrészt az egyházi fenntartás többnyire nem jelent radikális módszertani különbséget az önkormányzati-állami fenntartású intézményekhez képest. Zoli a különféle Waldorf-szemléletmódok közül a későbbiekben is Vekerdy Tamás gondolatvilágához kapcsolódik elsősorban: A Waldorf-pedagógiai módszerek – főleg ahogy azt Vekerdy Tamás artikulálja – szerintem mindenképpen megismerésre érdemesek, és hozzáteszem, követendőek is, ebben van még hova fejlődni a mi iskolánknak is.
Zoli egy személyes találkozását is figyelmünkbe ajánlja Vekerdy Tamással: 2008-ban lehetőségem nyílt arra, hogy egy nyilvános előadáson Budapesten Vekerdy Tamás lehessen a beszélgetőpartnerem a „Tiszteld atyádat és anyádat” parancsolat témájában. Ez a beszélgetés a Luther Kiadó gondozásában meg is jelent könyv formájában. A könyvről itt találtok további részleteket:    ••••►


SIPOS GYULA, a Jazz in the Shade tenor szaxofonosa

Sipos Gyula (Waldorf-szülő), iskolánk egyik önkéntes rendszergazdája zenészi oldaláról is ismert: a Jazz in the Shade kéttagú zenekar tenor szaxofonosa, formációjuk jazz örökzöldekből exkluzív háttér- és szalonzenét játszik.
Egy igazán kellemes és könnyed sambát ajánlunk mindenki figyelmébe, mely garantáltan színt visz a szürke és kellemetlen napokba.
Jazz in the Shade:  Antonio Carlos Jobim (híres portugál zeneszerző) No More Blues számának feldolgozása:    ••••►


STOLL GÁBOR és a harcművészetek

Amikor 20 évvel ezelőtt először kerültem kapcsolatba harcművészetekkel, már az első edzés hihetetlen hatást gyakorolt rám, főleg az önbizalmamra, ami azért volt számomra is meglepő, mert 14 évesen még elsírtam magam, ha csúfoltak az osztálytársaim. Talán ebből is látszik, soha nem voltam verekedős típus, ebbe a világba a személyiségemre gyakorolt hatása miatt szerettem bele. Az elmúlt 2 évtizedben volt szerencsém először kínai mesterektől tanulni különböző kung-fu stílusokat (Wing Tsun, Sun Bin Quan, Xing Yi Quan), később megismerkedtem a brazil zenés-táncos Capoeira-val, végül az érdeklődésem a Kick-box, majd az utóbbi 3 évben a Thai box felé irányult. Élettani és lélektani hatásai mellett egy edzés kiváló stresszoldó is, másfelé nem is lehet figyelni, mint a munkára vagy az ellenfélre, különben rögtön érkezik a visszajelzés. Hangsúlyozom, a látszat ellenére a küzdősport nem a verekedésről és agresszióról szól, pont ellenkezőleg, az önfegyelemről, hitről, tanulásról és kitartásról.
Minden fantasztikus sportoló és sportteljesítmény – amely az emberi korlátok átlépéséről szól – mögött áll egy fantasztikus edző. Hiszek abban, hogy saját magunk legyőzésének gyakorlásában szükség van egy erős és tapasztalt társra, edzőre, aki segít átlépni képzelt korlátainkat, aki hitet és kitartást ad, hogy „csak még egy kicsit”. Nagyon hálás vagyok eddigi mestereimnek és edzőimnek, valószínűleg éppen ezért választottam én magam is az üzleti életben a tanácsadói hivatást (közel két évtizede foglalkozom pénzügyekkel mint minősített pénzügyi tervező (MPT©; RPT©) és tanácsadó, valamint szervezetfejlesztéssel, tréningekkel, coachinggal, mert fontosnak tartom, hogy visszaadjak valamit abból a sok jó energiából, amit kaptam, és én is hozzátegyek valami értékeset mások fejlődéséhez.”    ••••►


TINKÓ KATA festőművész

Sok rácsodálkozó, pozitív visszajelzést kaptunk a 4. osztály terembejáratának átalakulásakor, hagyományos iskolán szocializálódtunk, időnként még mindig nehezen hisszük, hogy akár így is lehet. Az álom álmodója és megvalósítója – Ági néni és a negyedikes szülői közösség összmunkájában – elsősorban Tinkó Kata (Waldorf-szülő) volt.
Kata művészi hitvallása, hogy „Az alkotás szabaddá tesz”, és talán ez a szabadságélmény járja át az osztályterem történelmi várkapuvá alakulásának folyamatát is, gyerek és felnőtt számára egyaránt. Kata életét festőművészként teljes egészében áthatja és meghatározza a művészet szeretete: Már gyerekkoromban sokat rajzoltam. Volt két kedvenc színem, a citrom és narancssárga, velük festettem meg a világot. Egy idő múlva fontossá vált számomra, hogy másoknak is megmutassam a képeimen keresztül a világ szépségét, tökéletességét. Hajdúhadházon alkottam, egyik kiállításomon felfigyelt rám Égerházi Imre bácsi, és együtt dolgoztunk, tanított több technikát, a nemzetközi hortobágyi alkotótáborban segítettük a fiatal művészeket. Tanítottam gyerekeket általános iskolában festészetre, elkalauzoltam őket a formák világába.
A festészet mellett a dobolás is az életem részévé vált, amit kint a természetben családdal, barátokkal hatalmas tűz mellett élünk meg. Nagypapámat láttam gyerekként, ahogy az ügyes kezeivel fonja a vesszőt és gyönyörű bútorokat készít. Örülök, hogy az iskolában is gyakorolhatjuk kislányommal, Katával ezt a mesterséget Nagy Imre kedves tanár úr segítsége által. Emellett közel áll hozzám a lakberendezés, terek, épületek tervezése, szívesen működök közre lakásbelsővel, építkezésekkel kapcsolatos tanácsadásban, és természetesen festés, dekoráció terén is szívesen segítek.
Filozofikus alkatom révén gyakran elgondolkodtam az élet működéséről, így közel kerültem más kultúrák szemléletéhez látásmódjához, spirituális tanaihoz. Megismertem különböző gyógymódokat, megtanultam a reikit, szellemsebészetet, kristálygyógyászatot, sámán gyógymódokat. A kislányomnak és az utókornak ezt hagynám örökségül: „Alkossanak, mert az alkotás szabaddá tesz.”
Ízelítő Kata festményeiből:   ••••►