A Waldorf100 méhecske projekt keretében beköltözött egy méhcsalád az iskolánk falai közé. Minden osztály rendszeresen látogatja a megfigyelőkaptárt és követi figyelemmel a méhecskék szorgos életét. Láthatjuk a ki-berepülő méheket, megfigyelhetjük, hogyan néz ki a sok virágpor a megérkezők lábán, megtanultuk megkülönböztetni a kaptárban szolgálatot teljesítő fiatal dajkaméheket a már kirepülő dolgozóktól. Már különbséget tudunk tenni a dolgozók és a herék között, és azt is láthattuk, hogy kikelt a herefiasítás, s ezek sejtjeit már ki is takarították. Valamint, hogy mit jelent az, hogy lefedték a lárvák által lakott fias, és mézkoszorúbeli csillogó friss mézet tartalmazó sejteket.
A héten nagy izgalommal vártuk a méhanya kikelését, melyet a méhcsalád a szemeink elől elbújtatott anyabölcsőben gondozott. A méhcsaládok mindig több anyabölcsőt húznak, hogy vész esetén is biztos legyen az anyák utánpótlása. Általában az egyik új méhanya korábban kel ki a többinél, és a természet rendje szerint elpusztítja később kelő vetélytársait. Iskolai családunknál azonban az történt, hogy egyszerre kelt ki a két anya (!), és az egyik a család egy részével kirajzott, hogy önálló kolóniát alapítson. Diákjaink nagy sereglete leste izgalommal, hogy mit fog tenni a párkányon gyülekező ökölnyi méhraj. Tóth Norbert méhészsegítőnk a szökevényeket befogta, és egy új családot fog nevelni belőlük. A kaptárban maradt méhanya jó egészségnek örvend, láthattuk, amint ismerkedve a család többi tagjával feltérképezi, bejárja a lépeket, miközben minden dolgozó gondosan eteti, hogy felkészült legyen a hamarosan bekövetkező párzási repülésre. A család életének további fejleményeiről következő hírleveleinkben olvashattok.    ••••