Szemezgetés 5. osztályos tanulóink élménybeszámolójából:

„(…) eljött a várva várt nap, avagy a Waldorf Olimpia. Ez egy olyan rendezvény, ahol Magyarország összes waldorfos ötödik osztálya összegyűlik, hogy részt vegyen ezen az ókori görög olimpiát imitáló rendezvényen.
A verseny időtartama 4 nap. (…)
Délután érkeztünk a Balaton partra, az alsóörsi kempingbe. (…)
Kora este részt vettünk a nyitórendezvényen, ahol csapatokba osztottuk minket, az én csapatom a Théba nevet kapta. (…)
A nap nagy része sportolással telt. Begyakoroltuk a különféle sportágakat. Volt köztük diszkoszvetés, stafétafutás, aztán délután egy bonyolultabb fogójátékot játszottunk: háromszínország a neve, (…)
A következő napunk hasonló esemény- és élménydúsan telt, de a délutáni játék változott: most egy hasonló futás, de tulajdonképpen várfoglalós játék következett. (…)
Eljött a várva várt nagy nap. Autentikus görög ruhába öltöztünk és a szülők is megjöttek. (…)”

„(…) osztályunk nekivágott a hosszú útnak a Balatonra. A Waldorf Olimpia helyszínére, Alsóörsre utaztunk.
(…) Egy mobilházban hatan aludtunk. Az elkövetkező 2 napban megkezdődtek az edzések, a csapatok felkészítése. Gyakoroltuk a futást és a többi sportágat is. Összesen 8 sportágban kellett küzdenünk: maratoni futás, sprint futás, magasugrás, távolugrás, diszkoszvetés, gerelydobás, birkózás, staféta futás. Egyre ügyesedtünk és fejlődtünk.
Az osztály szétszóródva 14 görög városállamba került. Én az athéniba kerültem, aminek nagyon örültem, mert pont erre vágytam. Izgalmas volt más waldorfos gyerekekkel ismerkedni, barátkozni. Mindenki kitartóan küzdött, a csapatért és önmagáért is!
Egyik este az olimpiai zászlónkat is megfestettük, ami szerintem gyönyörű lett. Sárga színt kapott, ahogyan mi is sárga övet viseltünk.
[Szombaton] reggel ‒ amikor felsorakoztunk a pályán ‒ megláttam a szüleimet, ami nagyon jól esett. Kezdetét vette a nyitó ünnepség. Sok szép dallal indítottuk a rendezvényt. Szerencsésnek éreztem magam, hogy a fáklyavivők közé tartoztam. Izgalmas volt meggyújtani a tűznél és továbbvinni a nagy pályára. Elmondtuk a fogadalomtételt és meggyújtottuk a lángot. Ezzel kezdetét vette az ünnepség. Maratoni futással indítottunk, majd ezt követte a többi sportág.
Nagyon ügyes volt mindenki, mind a 380 gyerek. Együtt szurkoltunk, biztattuk egymást. Mindenki igyekezett a legjobbat kihozni magából.
Az ünnepség végét egy finom görög lakoma zárta, majd az edzőinktől sok dicséretet kapva átadták a tekercset és olimpiai érmet.
Láttam, hogy a szüleim büszkék rám és hogy anyukám meghatódva küzd a könnyeivel.
Csodás élmény volt, soha nem felejtem el!”

„(…) Beosztottak minket városállamokba, én Epheszoszba kerültem, és sötétzöld lettem. (…) játszottunk és zászlót, övet festettünk. (…) Mindenkinek más színű lett az öve. (…)
Mindenki kapott egy érmet és egy emléklapot. Kaptam még egy pólót, amin Hermész isten van. Tényleg ez volt életem egyik legjobb élménye.”

„(…) Kimentünk egy nagy rétre, ahol minden 5.-es felsorakozott. Mindenki bekerült egy városállamba. Én Marathonba kerültem, sötét lila volt a színe. (…) mehettünk felkészülni az Olimpiára, vagyis edzeni. Ami úgy telt, hogy délig gerelyhajítás, diszkoszvetés, magasugrás, távolugrás, birkózás, maratoni futás, éneklés, váltófutás. (…)
Következő nap ugyanígy telt: edzettünk, pihentünk, nevettünk.
Az utolsó nap volt a legizgalmasabb, az Olimpia napja! (…) Ezen a napon nem csak a testünk öltözött szép ruhába, hanem a lelkünk is. Mindenki igyekezett a legjobb tudása szerint viselkedni, és végrehajtani a feladatokat. A szülők, rokonok mind ujjongva szurkoltak, ami nagyon jólesett, és ahogy hallottam a szurkolást, egyre gyorsabban és jobban dolgoztam. Maratonnal kezdtünk és váltófutással végeztünk. A fáradalmas edzés után körbe álltunk az olimpiai láng köré, és minden városállamvezető [felolvasta a neveket, és mindenki] érmet és egy aranyfonallal bemasnizott tekercsoklevelet kapott. ”

WALDORF OLIMPIA KÉPEKBEN