Versszobrok, avagy költészettan epocha a 10. osztályban
 
Magyar szaktanárként igazán hálás élmény, mikor képet kaphatunk arról, kiben milyen lenyomatot hagy egy-egy irodalmi szöveg. Versekhez kapcsolódva művészeti megjelenítésben még nem találkoztam agyagmunkákkal. A 10. osztályosok most ezt az örömet is megadták nekem, hiszen az epochához kapcsolódóan kézművesórákon „versszobrokat” alkottak (s ezáltal egy teljesen új magyar szót is). A szobrokat egy-egy vers szövege, élménye, részlete, emléke hívta életre.
Kézművestanáruk, Seres Szilvia szerette volna a fiatalokkal azt a hangulatot, puhaságot visszaadni, megformázni, ami a költeményeket olvasva megteremtődött bennük.
 
Weörös Sándor (Tojáséj, Remetebál, A tündér, Száncsengő), József Attila (A Dunánál, Kedves Jocó!) Juhász Gyula (Milyen volt…), Ady Endre (Hunyhat a máglya) versei mellett saját vers és Dánielffy Gergő új dala (Reposzt) is ihletet adó volt. Nekem nagy öröm volt felfedezni ezen túl a kapcsolódásokat, s a szobrok egymáshoz való viszonyát is.
 
Varga Ildikó
magyar irodalom szaktanár