Szép napja volt a kis tanyánknak június 8-án, Medárd napján, amikor 22 lelkes gyerek érkezett ki Hármashegyaljára tűzrakóhelyet építeni Tóth László kemenceépítő szülőtársunk vezényletével.

Medárd hozta a formáját, ömlött az eső, de Judit nénit egy kis eső még soha nem riasztott vissza semmitől, bátorságunk jutalma pedig a helyszínre érve ragyogó napsütés volt. Míg Laci bácsival és néhány kitartó fiúcskával közös erővel vizet fakasztottunk és megküzdöttünk a villanyóraszekrényből ránk törő darazsakkal, addig volt, aki homokot ásott az erdei úton a malterhoz, és volt, aki szorgalmasan tisztogatta a pecsétes téglákat a rejtélyes TJ, illetve „dollárjeles”monogramokkal. Gyönyörűség volt látni a gyerekeket, ahogy azon versengtek, ki rakhatja a következő sor téglát, ki keverheti meg a maltert, de a „tanya-fitnesstől”, a téglahordástól sem ódzkodtak. Na de mikor kalapácsot kaptak a kezükbe, hogy nekieshetnek a téglafalnak némi utánpótlásért…na ott csillogtak a szemek rendesen J

Laci bácsi türelmes irányítása alatt a kis harmadikosok megépítettek egy tűzhelyet, szinte kizárólag a helyszínen lévő anyagokból, megtapasztalták, hogy érkezésükkor csupán téglák hevertek kupacban, néhány óra múlva pedig már énekelve állták körül a kész művet, amit szeptemberben egy közös szalonnasütéssel fel is avatunk majd. Szép volt ezt látni, öröm megélni, hogy a Waldorfban a gyerekek ilyen közel kerülnek a kétkezi értékteremtő munkához. Ha megkérdezik tőlem, miért éppen ide jár a fiam, mindig ezt szoktam kiemelni egyik legfontosabb pluszként. Hogy is mondta az egyik kisfiú, amikor szekérre szállva elköszöntek tőlem: Köszönjük, hogy munkálkodhattunk! No comment, csak a szem párásodik…

És mindez persze nem jöhetett volna létre, ha Laci nem áldozza ránk ezt a napot, hálás köszönet érte!

Palotai Mária
3.o. szülő