Kőzet- és ásványtan epocha után már alig bírtuk kivárni, hogy elérkezzen a kirándulás időpontja. Hétfőn délelőtt érkeztünk meg Telkibányára, ahol már várt ránk Manó bácsi. A buszból kiszállva egy pár száz méteres utat kellett megtenni az erdő széléig, nekünk ez kb. 3/4 órába telt. Lépten-nyomon értékes kőzetekbe, ásványokba botlottunk. Mindenkit ámulatba ejtett a természet bőkezűsége. Bent az erdőben többször is megálltunk kapirgálni és hegyi kristály után kutakodni. Percenként hangzott fel az örömteli kiáltás, hogy “Én is találtam egyet!”. A mindig oly élénk és nyüzsgő 6. osztály ott guggolt a domboldalban egy-egy fa tövénél, kisebb-nagyobb kupacokban és csendesen, de annál izgatottabban ásta-túrta a földet.
Utunk során érintettük a Pálháza-Telkibánya közötti országút déli oldalán fakadó jéghideg vizű Király-kút (Mátyás Király kútja). Elnevezése Mátyás király és Szép Ilonka romantikus találkozásának legendáját őrzi. Néhány méterre Szép Ilonka jelképes sírja található. Felette egy magaslaton jégbarlang bejáratát zárja el egy vasrácsos kapu. Elé állva érezni a barlang jéghideg leheletét, emiatt a forrás vize még nyáron is max. 5°C-os.
Másnap a kiásott hegyikristályokból nyakláncmedált készítettünk: mindenki kiválasztotta a legszebb kövét, ami köré foglalatot hajtogatott fémből, és azt felfűzte egy nyakláncra. Ma is a nyakunkban lóg a hegyi ajándék.
Manó bácsi elvitt minket egy középkori aranybányába is, ahol csak a zseblámpáink fénye és Manó bácsi éneke “mutatta” az utat. Mikor lámpáinkat eloltva közösen elmondtuk az áldást, mindannyian éreztük, hogy ez több volt, mint amennyit fel tudunk fogni, igazi jelenlevés volt. S kedves vezetőnk egy-egy falevél vagy növényke levelének a segítségével olyan ismereteket adott át, amelyek egy könyvben sem szerepelnek: igazi lelki táplálék volt.

Szép élményekkel és jó nehéz táskákkal tértünk haza.

Kálmánné Csajbók Anikó
6.o. osztálytanító

TELKIBÁNYA FOTÓK   ••••►