Válogatás 6. osztályosaink fogalmazásából:

Pénteken kirándulni voltunk az osztállyal Telkibányán. (…) Mikor megérkeztünk, találkoztunk Manó bácsival és vele együtt elindultunk az első ásványgyűjtő helyre. Gyönyörű volt az erdő, nagyon tetszettek a színek, a fák, igazából minden gyönyörű szép volt. Egy kis tisztásra érkeztünk, ahol szóltunk a hegynek, hogy itt vagyunk, egy nagy “hahó!”-t kiáltott mindenki és a kiáltás még sokáig visszhangzott. Megérkeztünk az első úti célunkhoz, ahol hegyi kristályokat kerestünk. Sokat találtunk, néha nagyot, néha kicsit, de jó volt keresgélni és jó volt találni is. Továbbmentünk és eljutottunk egy sziklás részhez, ahol jó magasra fel lehetett mászni és kristályokat keresni. (…) elértünk az aranybányához, ott elővettük a zseblámpánkat és bementünk. A talaj nagyon érdekes agyag volt, sok denevért is láttunk. Mikor mentünk egy darabig, megálltunk és lekapcsoltunk minden zseblámpát. Nagyon érdekes volt a sötétben, elmondtuk az áldást és ez nagyon jó érzés volt. (…) a busznál énekeltünk Manó bácsinak, kaptam tőle egy obszidiánt és egy fa opált. (…)

(…) Már felkelt a nap, amikor odaértünk. Azzal kezdtük, hogy leereszkedtünk egy rétre, ott “hahó”-ztunk a hegynek, láttunk egy őzet átsuhanni a réten. (…)  Elhaladtunk három felszíni aranybánya mellett, ezután elértünk egy olyan dombhoz, amit ember épített. (…)  Manó bácsi elmesélte a bányából felfelé vezető 90 km hosszú alagút történetét. (…)

(…) Az első hegyi kristály lelőhelyre elég hamar odaértünk. Fehér kövekkel borított hegyoldal volt, kis átlátszó, egészen mesébe illő apró ékköveket lehetett találni. A fák között elég nagy, bolyhos mohaszörnyekkel lehetett találkozni. (…) Aztán odaértünk egy kis patakhoz, sokáig követtük a vonalát. (…) Manó bácsi mutatott egy mesterségesen épített dombot, aztán egy kis bányászfalut (…) 

(…) Manó bácsi nagyon vidáman és jókedvűen fogadott minket. Aztán egy nagy HAHÓ!-val szóltunk az erdőnek is, hogy megérkeztünk és végre elindult a túra. Az első helyen, ahol megálltunk, Manó bácsi elmondta, hogy kis hegyi kristályokat lehet találni, én egyből találtam egy obszidiánt, meg még rengeteg hegyi kristályt, viszont kiszakadt a gyűjtőzacskóm és minden kiesett (…) A 3. megálló az aranybánya volt, amit már nagyon vártam, elővettük a lámpákat és bementünk a bányába, vagy ahogy Manó bácsi mondaná, a “nyers” sziklába (…) 

(…) olyan volt az út befelé, mintha sárban tapicskolnánk, cuppogós hangja volt és mesélte Manó bácsi, hogy régen 300 bányász vesztette életét egy hegyomlásban. (…) 

(…) az első hely, ahová mentünk, egy Kecskehát nevezetű helyre, ahol kvarckristályokat gyűjtöttünk, azután egy kőfejtőbe mentünk, ahol geódákat gyűjtöttünk. Több mint 4 km séta után megérkeztünk az aranybányához, (…)  [ami] hosszan kanyargott befelé a hegybe. Manó bácsi régebben is vezetett túrákat és egyszer egy felnőtt csoportot vezetett (…) , nekik is megmutatta a sötétet, azután a csapatból egy úriember visszajött (…)  “Manó, emlékszel, amikor a sötétet néztük, nekem már csak ennyi a világ, de ne sajnálj, mondd el mindenkinek!” (…) 

(…) aztán bementünk a barlangba, ahol Manó bácsi megmutatta, hogy pár embernek a szeme világa csak ennyi, hogy csak sötétet lát. (…) 

(…) megérkeztünk a kedvenc helyemre: egy nagy hegyomlás, ahol azokat a kövekben, amiket könnyűnek találtam, rádobtam az egyik kiálló kőre. Sok kettétört és néha volt benne egy kis barlang, aminek a falát kristályok borították. (…) 

(…) elértünk egy helyre, ahol kövek hevertek (…), ha elég figyelmes voltál, találtál egy csomó ásványt. 20 perc alatt elértünk egy kőfejtőhöz, ott Manó bácsi (…) határt szabott, meddig lehet felmenni a meredek falon, én három geódát találtam. (…) egy [arany]bánya volt, (…) egész Európát Magyarország látta el arannyal. (…) 

(…) Végül egy aranybányába mentünk, ami nem lehetett túl sikeres, mivel Manó bácsi azt mondta, hogy egy tonna kőben két gramm arany van. Még elmesélte azt is, hogy az egyiptomi piramisokban találtak olyan aranyat, amely Magyarországról származik. (…)