Az elmúlt hetekben 2. osztályosaink Szent Ferenc történetével foglalkoztak. Nagyon szerettem volna, ha a gyerekek megtapasztalhatják, amit Ferenc átélt, ami az életét mozgatta, megváltoztatta. Így egy délelőtt üres tízórais dobozokkal találkoztak a gyerekek, mert az előző szülői esten a szülőkkel együtt közösen megbeszéltük, hogy aznapra nem készítenek finomságokkal teli batyut, hogy mindannyian megtapasztalják az ajándékba kapott étel minőségét és a megosztás képességét. Így délelőtt tízóraira egyetlen kenyeret osztottunk szét, délután pedig azt a kalácsot ettük, amit mi magunk készítettünk. A gyerekek első reakciói a megértéstől a dühön át az elfogadásig terjedt, de a délután uzsonnázáskor már megnyugodva és izgalommal várták a frissen sült kalácsot.
Néhány nappal később szerettem volna, ha megtapasztalják, hogy közösen, összehangolt munkával képesek egy nagy és szokatlan dolgot alkotni. Ferenc egyedül kezdett kápolnát építeni, majd segítők csatlakoztak hozzá és kőről kőre haladva építették fel a romokból a közösség templomát. A semmiből való alkotás adta az ötletet, hogy a termünkben használatos, könnyen mozgatható, sok funkcióra alkalmas ülőpadokból készítsék el Szent Ferenc TEMPLOMának a frontját. A gyerekek maguk találták ki, hová és hogyan építik, mik lesznek a díszítőelemei, mik fogják helyettesíteni a köveket. A padok tartóelemként szolgáltak, a babzsákok kövekként, a fa dobozaink lettek a díszítőelemek és a festőecsetek helyettesítették a gyertyákat.
Legnagyobb élményem ebből számomra az volt, hogy láthattam, ahogyan egy kreatív feladat kreatív energiákat szabadít fel a gyerekekből és már 2. osztályban képesek voltak közösen közösségként dolgozni.

Gondáné Paszternák Klára
2.o. osztálytanító