A 6. osztályok életében mindig nagy izgalommal várt dolog a műhelyben − az ókori Róma epochához kapcsolódva − egy vízvezeték építése agyagból. A folyamat nem egyszerű és nagy kitartást igényel. Az „egyéni érdekek” mellett nagyon fontos a „közösség ereje”. Nagy élmény, ahogy a szépen növekvő erős oszlopaik egyszer csak csatlakoznak egymáshoz és együtt egy új minőséget hoznak létre. Ezt minden egyes esetben kézfogással és − Feri bácsinak hála −  az Örömóda német nyelvű hangjaival ünnepelték meg. :) Fontos, hogy mindenkire szükség van, csak akkor fog folyni a víz a gondosan megszerkesztett építmény tetején, ha mindenki figyelme, munkája és kitartása benne van. Mivel a kezdéskor épp túl voltak az ásvány- és kőzettan epochán, ahhoz kapcsolódva először elkészítették a „Vulcanos Sixtus Waldorfust”, amelynek több ezer évvel ezelőtti kitörése szolgáltatta a „köveket” a munkánkhoz. És így ezekből a kövekből „kőre követ nap mint nap” épültek az oszlopok.
Minden évben próbáljuk valami újjal is „megfűszerezni” a folyamatot. Ebben az évben (az osztály létszámából is adódóan) az eddigi leghosszabb vízvezeték elkészítésébe fogtunk bele, úgyhogy a „bemutatóra” már ki is szorultunk a műhelyből, és az alagsori folyosón állítottuk össze a mintegy 7 méter hosszú építményt. Erre a nevezetes eseményre érdekes tudnivalókkal, énekekkel is készültek a hatodikosok. A Márton-napi ünnepséghez kapcsolódóan pénteken láthatták, hallhatták a kíváncsi iskolatársak, tanárok és az érdeklődő szülők a kész vízvezeték bemutatását. Sőt a délutáni sötétedő órában még külön meglepetéssel is szolgáltak, hiszen nem csak vízvezeték készült ám agyagból a kezeik nyomán, hanem római olajmécsesek is, amit szintén megcsodálhattunk.
Úgy, hogy mindezek közben lelkesen és fegyelmezetten készültek a Márton-napi ünnepre is, hiszen ennek idén is a hatodikosok a „házigazdái”.

Nagy Imre
kézművestanár

RÓMAI VÍZVEZETÉK KÉPEKBEN  ••••►