A 6. osztály a római történetekben való elmélyülés után belevágott a római vízvezeték építésébe is, mely nem lett talán mérnöki pontosságú, teljesen egyenes falú, mint a korábbi években, de számukra művészi volt minden egyes oszlop – a maga kis jelképével.
Látták benne/mögötte, hogy a simítás előtt a gyorsan, tüzesen kolerikus, nagyobb léptékű erősebb téglái, vagy az aprólékosan precíz, lassabban, de elmélyülten dolgozó téglácskái hogyan „kelnek életre”.
Óriási élmény volt, ahogy megmutatkozott az anyagban-agyagban-hozzáállásban-megmunkálásában az egyén. Hiába méreteztek, vonalzóztak először – volt, akinek gyorsan jóval nagyobb lett és úgy kellett lefaragni belőle; más aprólékos gonddal, lassan, kis téglákkal haladt. Bámulatos, mennyire leképeződik, látványosan látszik a gyermek milyensége az anyaggal való bánásmódjában, azzal való munkálkodásában. És bámulatos volt, ahogy ezek a sokszínű különbözőségek ebben az eggyé válásban össze tudtak érni, egymáshoz simulni.
JelKÉPe ez a sok 1én összefogásának ebben a sokszor embert próbáló időben…
Itt nem csak a kiállított alkotás és az eredmény a lényeg. Hanem a kezdet és a vég, vagyis a teljes út.
 
Hegedűsné Tóth Judit
6.o. osztálytanító