Madarak és Fák Napja van. Körbeülünk a szőnyegen. Előveszem a LÉLEKzetFÁK ötletgazdájának, Hegedűs Ilonának lényeglátó MESÉjét, melyet néma csendben, „lélegzet-visszafojtva” hallgatnak végig a gyerekek. Utána elég pár szó – hisz már sokszor beszélgettünk erről a faültetések kapcsán is, az újrapapír gondolatánál „Az erdő fohászát” idézve is: hogy miért is fontosak ők: néma-csendestársaink?
Csak életünkben-halálunkban hasznos faanyag? Oxigéngyár? Tüzelő? SzÉPség? Vagy esetleg más élőlények számára is létfeltétel: állatok számára otthon, táplálék, eleség és még mennyi minden…!
Aztán néma csendben alkotni kezdtek: sokan még nem tudták befejezni – jövő hétre hozzák, de a lényeg: elmélyültek benne.    ••••
Köszönet a tiszta levegő örvényspiráljáért, a LÉLEKzetteljes kapcsolódásokért, az életenergiáért!
Magyarországon először 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg a Madarak és fák napját.

Hegedűsné Tóth Judit
4.o. osztálytanító