Az idő mint láthatatlan nevelő
G. Ekler Ágnes előadása egészségről, időről, ritmusról a Waldorf-iskolában

 

A ritmus jelzőkaró az időben, az idő pedig két karó között – ez a ritmus – ható titokzatos erő.
A Waldorf-iskolában a pedagógiai gyakorlatunkban nagyon erősen támaszkodunk a ritmusokra: a napi ritmusra, a tevékenységek, az év , az ünnepek ritmusára. A gyerekek évről évre egy-egy új korszakukba lépve, a jó ritmusban fejlődnek. Az idő, mely a ritmusokban tűnik elő, a gyerekek egészségét, fejlődését szolgálja. A tanítási-tanulási folyamatban építünk rá, használjuk az ébrenlét és alvás ritmusát, s az ebben rejlő erőt.
 Az aktív mozgásos tevékenységeket pihentetőbb elmélyülős szakaszok váltják. Mai világunkban, amikor már az élelmiszer is mindig mindenhol elérhető, fontos, hogy tartsuk az étkezések ritmusát. Tudatosítanunk kell, milyen időben milyen korosztálynak milyen ‒ minőségi ‒ ételre van leginkább szüksége.
 

G. Ekler Ágnes is 3-4 évente, időről időre feltűnik közöttünk. Legutóbb a 12. év nagy feladatáról, a Waldorf-érettségiről, a tanítás, a tantárgyak nagy ívéről beszélt nekünk. S mostanra épp az idő (is) érlelte meg az akkor még/már áhított felső tagozatot.
Ez alkalommal erről a titokzatos nevelőről tudhatunk meg még többet.
 
 
 

PÁLYÁZATOK, PROJEKTEK:    ••••►