Egy őszi színekben pompázó, de több értelemben is zöld sárkány(fej) története

  Volt egy szeptemberi szülői est, amikor elhangzott az, hogy sütikből és gyümölcsökből kell sárkánytestet kiraknunk a Mihály-napi ünnep záró lakomájaként és ehhez nyilván dukál egy fej… pl. tortafej. Örömmel kreálok tortákat, akár kosárlabdaformát is, de úgy képzeltem, hogy egy sárkányfejet talán mégis jobban tudnék valami más anyagból összehozni. Mivel a munkahelyemen több doboznyi papírhulladékot gyűjtünk össze a munkatársaimmal az év minden szakában, hogy vihessem az iskolai hulladékgyűjtésekre, így az őszre összegyűlt nagy mennyiségre apellálva bátran feldobtam az ötletet, hogy lehetne-e papírból az a sárkányfej. Rám hagyták. Lehet, ahogy akarom, rám bízzák. Innentől elkezdődött az agyalás és az internet bugyraiból az ötletgyűjtés. Kiderült, hogy lehetne a dobozaimból szuper réteg-sárkányfejet csinálni úgy, hogy kellően sok réteg egymás mögé helyezésével elölről egy 3 dimenziós fejforma adódjon ki. De oldalról murisan foghíjas egy ilyen szerkezet és szétmenne a kezem a sok vagdicsálástól, mire kész lenne. De akkor hogyan csináljak egy térbeli fejformát? A kínai sárkányfejek szögletes állkapcsukkal könnyebben, egyszerűbben kivitelezhetőek papírból, de a mi sárkányunk legyen már inkább népmeséből pottyant vagy a manapság kedvelt filmekből való sárkányhoz hasonló! Végül a Hobbitból a gonosz Smaug feje tűnt izgalmasnak. De rájöttem, hogy hiába vizionálok ilyen vagy olyan fejet, az anyagok és a saját kézügyességem fog határt szabni a formának.      
   Mivel a YouTube-on nagyon ügyes kezű művészek sárkánykészítő kisfilmjeire leltem, így világossá vált, hogy muszáj papírmasét csinálnom, hogy kedvemre formálhassam a fejet. Még soha nem csináltam papírmasét. Több verziót is találtam, milyen ragasztóval ragasztják, papírfecnikből vagy papírpépből készítik. Nekem a fecnizés tűnt egyszerűbbnek, meg az otthon főzött csiríz tetszett a leginkább. (Imádom ezt a szót. A nagyapám ezzel ragasztotta fel a megfejtett keresztrejtvényeket a levelezőlapra régen, máig megvan a csirízes üvege, de sose kérdeztem, ő csinálta-e a bele a ragasztót.) A csiríz* liszt és víz keveréke, amit meg kell főzni pudingszerűre, aztán kihűlve nyugodtan lehet bele szabad kézzel nyúlkálni, lassan ragad és leoldja a víz, ártalmatlan.
   Péntek estére találtam a munkahelyemen az egyik laborunk előtt kidobott hungarocell lapokat. Nagyon megörültem, hogy nem kell papírból annyit gyűrkélnem, ezt könnyebb kedvem szerint alakítanom és tartást is ad a szerkezetemnek. Nekifogtam egy állkapocsformát kivágni, de a hungarocell darabolás milliónyi nehezen összegyűjthető, apró forgáccsal, gombóccal járt…, így legközelebb jól meggondolom, mikor nyiszálok újra késsel formára hungarocellt. A felső állkapocs tetejére még halmoztam a koponyának való réteget is ebből az anyagból, de a tetejére papírt gyűrtem össze, hogy lekerekítsem. Vettem sok papír ragasztószalagot, azzal tekergettem körbe. Jó nagy szemüregei lettek. Eddigre kipurcantam, szóval szombaton reggeli után folytattam újra… egészen estig.  
   A kisfiam, Gergő is beállt segíteni, együtt csináltuk meg a szarvakat. Sok-sok egymásra ragasztott papírréteg volt egy szarv-csavarulat, majd egymásra rakva lépcsőzetesen az egyre nagyobb íveket igazán szarv-szerűre sikerült alakítanunk. A közepe ennek is összegyűrt papír. A sárkány fejéhez hurkapálcákkal rögzítettem.           
   Eleinte színes és fekete-fehér újságfecniket téptem. A tépett szél jobban elsimul, mint az ollóval vágott. De mikor egész jól állt már a fej és megpróbáltam lefesteni, akkor rájöttem, hogy nagyon sok temperát kéne rányomnom, hogy befedje az „ólombetűket”. Ezért a hulladékpapír fehéren maradt felületeiből tépkedtem fecniket (kb. 4 cm × 5 cm darabokat, de ezek alakja és mérete attól függött, hogy hova kellett ragasztani). Mikor kifehéredett a fej végre, akkor már kedvemre festhettem.  
   A sárkány fogait otthon készült kisüthető gyurmából** sütöttem, ennek receptjét is tapasztalt papírmasézók adták közre.
   Mivel még soha nem készítettem fogakat, nem tudtam, hogy milyen nehéz lesz rögzíteni a porózus, kisült gyurmát az alapra. Végül egy fekete szigetelőszalagot végig ragasztva fogágynak pillanatragasztóval rögzítettem rá a fogakat. A nagyobbaknak tettem még puhán fogpiszkálót a belsejébe, ami sütés után sem esett ki, de a kisebbeknél a ragasztást gondoltam jobb ötletnek. Sajnos tévedtem. Könnyen elengedte a pici felületet a ragasztó, így a sárkány fogazata vészesen kipotyogós lett. 

2017.09. Mihály-napi sárkány
   A nagy szemüreg is bonyodalommal járt. A szemgolyóbist egy átlátszó műanyaggömb két feléből készítettem. Valaha apró mütyűr játék lehetett benne. Belülről alkoholos filccel szűk hosszúkás pupillát, arany filccel az írisz vonalkáit és sárga temperával az összes többi felületet festettem meg. A félgömb mögött és mellett tátongó nagy űrt muszáj volt összegyűrkélt papírral kitölteni, hogy a végén öreg, zacskós szemű, gyűrött szemhéjú sárkány nézzen vissza ránk. Szerencsére a szemüregbe egyetlen fogpiszkálót elég volt beszúrnom közel az alapjához, hogy ez, mint egy csipesz, a félgömb alját odaszorítsa az alaphoz. A sárkány szájüregét puha kéztörlőpapírral béleltem és egy dobozból kivágott, kissé meglyuggatott, villás nyelvet erősítettem a torkába.
  A festés temperával készült és a zöld sárkány (természet, lombok) őszi elszíneződését szerettem volna megfesteni, sőt őszi leveleket is szerettem volna rá rögzíteni a nyaka táján pikkely gyanánt, de végül a gyorsabban kivitelezhető papírhártyát választottam, amit hurkapálcákkal tettem redőssé. Mivel a papírmasénak száradnia kellett, ezért a festést két-három nappal később csináltam. Arany és ezüst filcekkel kicsit megbolondítottam a matt színeket, pl. kis leveleket rajzoltam a feje tetejére.
  Igazán jól esett kreatívkodni és egészen más kihívásokkal szembenézni, mint amikkel a hétköznapjaimban találkozom. Úgy gondoltam, hogy ez a sárkány egy jóságos lény legyen a maga morc és ijesztő sárkánysága ellenére és azt az örömöt akartam belecsempészni, amit azon érzünk, hogy milyen csodás tud lenni az ősz és az őszi gyümölcsök. Örülök, hogy sokakban felébredt ez az öröm a sárkány láttán.

Szentesiné dr Szirák Krisztina
(Gergő anyukája, 3. osztály)

*Csiríz recept: 1,5 dl vizet egy kis lábosban elkezdek melegíteni. Fél dl vízben elkeverem egyenként a három púpozott teáskanál lisztet, és a kb. 60 fokra felmelegedett vízhez öntöm. Folyamatos keverés közben addig főzöm, amíg be nem sűrűsödik, és opálossá nem válik. Kész is. Ezután lefedem, és hagyom langyosra hűlni.

**1 csésze kukoricakeményítő, 2 csésze szódabikarbóna és 1+1/4 csésze víz. A hozzávalókat öntsük egy edénybe. Keverjük csomómentesre. Folytonos keverés mellett közepes lángon kezdjük el főzni. Amint besűrűsödik, egy labdává áll össze az egész. Ezután helyezzük át egy tányérra a masszát és fedjük be nedves ruhával. Várjuk meg, amíg kihűl. Amint kihűlt, formázható is. Előfordulhat, hogy sütés közben megbarnul kissé a művünk, ezért a sütés utolsó szakaszában érdemes résen lenni, és figyelni. Egyébként 160-180 °C-on fél órát ír, de ez függ a tárgy méretétől is. Türelmesebbeknek mondom, hogy levegőn is szépen megszárad, de adjunk neki legalább egy napot, és félidőben fordítsuk is meg. Ez a gyurmatípus gyönyörű hófehér színű, selymes és egységes az állaga. A só-liszt gyurmával összehasonlítva fehérebb és egységesebb a szódás változat.

MIHÁLY-NAP FOTÓKBAN:   ••••►