Gyönyörű szép napunk volt ma a 3. osztályosokkal, és nemcsak a ragyogó napsütés miatt… Millió kincset találtunk, s annyi mindenre rácsodálkoztunk!
Mire odaértünk az Agráron lévő kert végében lévő gyümölcsösbe (ahová a kajszibarackot ültettük), már sok-sok érzékszervünk kapuja kinyílt; a sokat használatos szemet néha bezártuk, hogy kiélezzük a többit. A páros fakereső játékban egyik gyerek behunyta a szemét, másik odavezette egy fához, amit tapogatni, szaglászni kellett, majd jól megtekerve elvezette és nyitott szemmel ki kellett találni hol járt, melyik fa az “övé”?
A faültetés előtt emlékeztettem őket a múltkori felfedezésünkre: akkor leásattam velük az erdőben: megnéztük, milyen a talaj, mitől olyan. Sokféle változatos élővilág “táplálja” a körforgásba visszakerülve a földbe… Akkor összehasonlítottuk  a frissen-akkor-szántott földdel – mennyivel világosabb az –, majd az iskolába visszatérve az udvari homokozó homokjával.
Most is szerettünk volna valódi humusszal megágyazni a kajszibarackfának, így a gyerekeknek keresniük kellett egy viszonylag friss vakondtúrást. Közben feltéve a találós kérdést: miért segítőnk a vakond? Elég kemény volt a talaj az ásáshoz így szárazon… Könnyedén rájöttek, hogy a vakond már felásta nekünk, vagyis előkészítette az ásásunkat: Így könnyebb volt megszedni magunkat a jó sötét földdel. Összehasonlítottuk a suliból kapott komposzttal is – az erdei jóval sötétebbnek bizonyult.
Az ültetésnél nem csak áldást mondtunk, énekeltünk, hanem sorban mindenki rakott a földhöz a komposztból. Majd bottal kavargatták össze a földdel, egyesével mindannyian ásóztak, sorban locsoltak: mindenki kivette a részét és közben még a 4elemes, magos versikét* is “átírtuk” fejben mag helyett fássá: így mondogatták, míg vártak a sorukra.
Talán nem véletlen, hogy mire végeztünk a fa ültetésével, többen  úgy láttuk, hogy egy szív forma rajzolódott ki/ vette körül a fácskánkat: SZÍVből szívesen csinálták-tettek -vettek, pedig akkor már 10 óra után, de még 10 órai előtt voltak éhesen…

Hegedűsné Tóth Judit 3. o. osztálytanító 

* Tarbay Ede: Szántóvető őszi éneke
(részlet)

Föld, föld, föld,
fekete barátom,
őrizd meg a magot,     (őrizd meg a fánkat,)
legyen búza nyáron!     (legyen barack nyáron!)

Hó, hó, hó,
felhő könnyű lánya,
földem takaróval
borítsd, fagy ne járja!

Szél, szél, szél,
jégcsap-ujjú vándor,
kerüld el a vetésem
jövet téli táncból!

Nap, nap, nap,
Föld, ég arany-anyja,
meleget, életet
lehelj minden magba!

Az itt készült fotókat magyarázni sem kell: a látvány MAGáért beszél:

LELEKzetFAK9 Fotok

LÉLEKzetFÁK faültetési projekt   ••••►