„A világba nézek, melyben ragyog a napfény…” – ezzel az áldással kezdtük a faültetési „ceremóniát”, de én inkább ajándéknak gondolom. Először is azért, mert pár hideg és esős nap után ma végre kisütött a nap és a gyerekekről ott, a Gyengénlátók Otthonában lekerült a kabát, másrészt pedig azért, mert az a pár dal, amit a gyerekek furulyáztak és csengettyűztek, ajándék volt az otthon lakóinak, sokkal inkább, mint maga a fa. De ajándék volt ez nekünk is! Ahogy Imre bácsi fogalmazott: „ünnep, mert nekünk megadatott a lehetőség – köszönet Betti néninek! – , hogy elültessünk egy fát, körbeálljuk, zenéljünk körülötte együtt és rászórjuk azt a komposztot, amit az iskolában saját kézzel szitáltak meg a gyerekek.”
Tényleg több volt, mint egy fa elültetése… Igazi ünnep.
Köszönjük!

Kálmánné Csajbók Anikó
5.o. osztálytanító

2017. május 10.

LELEKzetFAK 7

LÉLEKzetFÁK faültetési projekt   ••••►