Múltban, mesében gyökerezem,
Vizet szívok, létet nagy vörös földeken,
Várok, remélek át hosszú éveken.
Magból sarjadtam mélyen,
Odalent láttam, mit ezer éjen az idő eltemetett,
Törzsem az évekkel kéreggé szélesedett.
És itt ad enyhet, árnyat a jelenben,
Jeleket viselek szerte testemen.
Ha általuk olykor az utat megleled,
Nem éltem hiába e földi életet.
Kezem ezer ága, a jövő ezer álma,
S ha egy letörik, megsiratom,
De új nap zúgása hajnali dalom.
Kovács Judit: Rogimund fája vagyok (részlet)

Ezen a héten mi, szoboszlóiak voltunk a LÉLEKzetFA ültetői. A Ciróka Családi Napköziből eddig öt gyermek lépett át iskolánkba és ez az öt gyermek és szüleik most egy csinos kis barkafával ajándékozták meg a Cirókát. Ha faültetés, akkor persze az apukák is jöttek ásóval és sok-sok szakmai tapasztalattal, de legnagyobb meglepetésükre a két rangidős fiú (Kálmán Bence és Balogh Jakab) alapos szakértelemmel vették át a feladat lebonyolítását. Az ovisok homokozólapátokkal segítették a reggeli faültetést, így mindenki kivette részét ebből a kedves, felemelő és léleksimogató feladatból. Jázmin néni persze készült egy dallal is, ez el sem maradhatott volna.
A kis barkafa talán nem terebélyes lombjáról, vastag törzséről lesz emlékezetes, hanem arról a meséről, amit néhány szoboszlói család szőtt azért, hogy gyermekeik méltó helyen tölthessék hétköznapjaikat. Legyen ez a fa sokak számára útjelző is!

Balogh Zsuzsa
Ciróka Családi Napközi

LELEKzetFAK 3